Mivel nem volt éppen zökkenőmentes a lapleadás, hát külön jól jött, hogy volt ma időm elmenni futni, s habár szerettem volna, a hűvös idő nem tartott ki, így végül 25 fokban és verőfényben kellett lenyomnom a szigetköreimet - nem mondom, az esti zuhét nem szerettem volna a nyakamba kapni, épphogy megúsztam, de azért voltak pillanatok, mikor plusz kilométereket adtam volna néhány csepp hűvös csapadékért.

Ami mindenképpen jó érzéssel töltött el, hogy nem volt egyedi eset a vasárnap este, ezúttal jóval keményebb időben sikerült letudnom a két sziget kört, s ez mindenképpen unikum, ha más nem, hát olyan tekintetben, hogy szerintem még életemben nem izzadtam le ennyire. További pozitívum, hogy szinte végig egyenletesen futottam, igaz az átalgosnál jó tíz másodperccel lassabb tempóban, de legalább ezúttal sem akartam meghalni a végén, ami nem egy rossz eredmény. Érdekes az kiemelkedő szakasz a hatodik kilométernél, elsőre nem is értettem mitől került az oda, de aztán rájöttem, hogy a playlistemen akkor van a Metal Gear Solid szakasz, és attól mindig kicsit erősebbnek érzem magam. Mindent egybevetve abszolút elégedett vagyok a mai eredménnyel, úgy tűnik tartható lesz a fejlődés és tényleg lesz értelme benevezni az őszi Nike félmaratonra.