Az előbb mondtam a Csigának, hogy ha hazamegyek, akkor "játszanom kell", jelezvén a hangsúlyommal, hogy annyira most nincs kedvem a kontrollernyomkodáshoz, mire rögtön jött a riposzt, hogy "jaj én szegény, de rossz nekem, hogy játszanom kell". Mióta játékmagazin szerkesztőként dolgozom elég sokszor megkaptam, hogy milyen könnyű dolgom van, hiszen csak játszanom kell, holott ez a munkámnak maximum a 30%-át teszi – de most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy vajon mennyivel jobb játszani, mint a szart lapátolni, ha kötelességből teszi az ember, nem pedig a saját magam szórakoztatása végett. Nos, véleményem szerintem semmivel nem jobb.

 

Ellenben a gondolatmenet végén arra is rájöttem, hogy az ilyesfajta "kényszerjáték" nagyban növeli az objektív újságírás lehetőségét, hiszen ha az adott program akkor is hosszú időre leköt, mikor valójában nem akartam játszani vele, akkor mindenképpen egy jól sikerült alkotásról beszélhetünk...