Mint oly sok dolognak az életben, a nyelvtanulásnak is ész nélkül ugrottam neki. A hátam mögött lévő iskolarendszerek mintegy tizenegy éven át igyekeztek belém verni a német nyelvet, meglehetősen kevés sikerrel és mivel én azon generáció egyik utolsó tagja vagyok, akinek a diplomájához nem kellett nyelvvizsga, a főiskola évei alatt sem volt nagy a késztetés, hogy megszerezzem a papírt és a szükséges tudásanyagot. Az angolt ugyan folyamatosan "használtam" már a fősuli alatt is, értem és olvasom, de a mai világban meglehetősen ciki, hogy megszólalni alig tudok - sosem tanultam, így a nyelvtanhoz vajmi kevés közöm van. Ezen a tarthatatlan helyzeten akartam változtatni idén, mikor is külső lökésből adódóan elhatároztam, ezt a nyarat a nyelvtanulásra áldozom - mind az idő, mind az anyagiak szempontjából.

Mint minden évben, ezúttal is neveztem magam a hazai blogokat megmérettető Golden Blog "versenyre", már csak azért is, mert annak idején, mikor indult ez az egész kezdeményezés, akkor egyrészt bekerültem a legjobbak közé és többek között megismertem Lacit, szintén akkori versenyzőt, akivel azóta is baráti kapcsolatot ápolunk. Komplex kategóriában jelöltem magam és az 500 beérkezett nevező közül bekerültem egy szűkített listába. Ebben az évben nem nagyon figyeltem oda, hogy miképp is zajlik maga a "verseny", de aki esetleg tudja, és még szavazni is akar, az nyugodtan tegye rám a voksát. Elolvastam a dolgokat, és teljes mértékben a zsűri kezében vagyok, szóval nem kell mást tennetek, mint drukkolni...

Már megint olyan tuti csilis-babot főztem, hogy csuhajjj.