bateman

2010/03/14

The Lovely Bones (Komfortos mennyország)

Úgy néz ki ez egy ilyen nap, mikor adaptációkat hasonlítok az eredetikhez. Persze ma kiderült, hogy van, aki szívesebben olvasna a szerelmi életemről, de mivel mostanában gyakrabban vagyok moziban, mint nők ágyában, és elalvás előtt jobbára regényekkel szórakoztatom magam női keblek helyett, így kénytelen vagyok az ezirányú tapasztalataimat leblogolni.

Az utóbbi hónapokban amúgy a szokásosnál is sűrűbben jönnek az irodalmi alapú mozifilmek. Itt van ugye az előbb tárgyalt Up in the Air, de mesélhetnék a Shutter Islandről, vagy akár a The Roadról is. Ami közös ezekben a filmekben, hogy mindegyik jól sikerült, még az Up in the Air is, ami lényegében csak inspirációnak használta Kirn regényét. Sajnos a Lovely Bones (Komfortos mennyország) ebbe a sorba nem illik bele, ugyanis Peter Jackson egy olyan filmet hozott össze, amely meg sem közelíti Alice Sebold regényének a színvonalát, és önmagában, filmként sem hagy nyomot az emberben.

A sajtóvetítést követően többen figyelmeztettek, hogy kerüljem el ezt a mozit, mert szörnyű, de Barbara unszolására (és engedve a regény elolvasását követően fokozódó kíváncsiságomnak) ma mégis jegyet váltottunk rá. Ami érdekes, hogy engem egyáltalán nem zavart a sokak által giccsesnek titulált látványvilág, ugyanis Jackson tényleg remekül visszaadta a könyvben szereplő "személyes mennyországot", sőt, képes volt mindezt megfejelni egy szépen kibontakozó szimbólumrendszerrel is. A megoldás tényleg harsány, de egynéhány teljesen felesleges megoldáson túl szerintem jól illett a filmbe. Ami részemről kiábrándító, hogy akárcsak a Time Traveller's Wife, a Lovely Bones is ki lett herélve. Jacksonnak sokkal fontosabb volt, hogy szépen leanimált repülő szerelmesleveleket, meg gödörbe hulló páncélszekrényeket készítsen, ahelyett, hogy átültesse a karaktereket és a motivációikat a vászonra.

A könyvnek nagyjából a fele hiányzik a filmből, ami nem is lenne baj, ha a végeredmény koherens lenne, de nem az, túl sok szál kerül bele a cselekménybe, de ahelyett, hogy ezek kibontásra kerülnének, inkább percekig nézzük a partra vetődő modellhajókat és a hullámzó kukoricaföldet, majd a fináléban úgy érezzük az egész össze van csapva, és így elveszik a feszültség, minden, amit addig a mozi nagy nehezen felépített. Szép-szép a látvány, csak közben elveszik a lényeg, a családban lejátszódó dráma, ahogy feldolgozzák Susie halálát -- színészileg is csak a főhős nyújt valamit, minden más szereplő igazi kétdimenziós, felejthető figura. Szerintem nincs semmi baj a kicsit szürreális CGI-vel, a baj az, hogy a látvány ezúttal egyértelműen a történet, a karakterek és a hangulat rovására ment, a záró képsorokat követően nyoma sincs annak a kellemesen melankólikus atmoszférának, mint ami a könyv befejezését követi. Éppen ezért, a mozijegy árát sokkal jobb, hogyha az eredeti regénybe invesztáljuk, az élmény sokkal meghatározóbb lesz.

Kulcsszavak: Filmek Könyvek

4 hozzaszolas

Up in the Air (Egek Ura)

16:52:55, bateman

Múlt szombaton néztük meg az új George Clooney filmet, az Up in the Air-t, amit előtte mindenki csak dícsért, így némileg felfokozott elvárásokkal ültem/ültünk be a moziba. Ennek ellenére a film fanyar humora, a kissé abszurd történet, és Clooney karaktere bebizonyította, hogy a dícsérő szavak nem voltak alaptalanok, magam is úgy jöttem ki a teremből, hogy ez a film volt a legjobb, amit hónapok óta láttam. Hazafelé sétálva el is döntöttem, hogy benevezek a filmet ihlető regényre, mivel kíváncsi lettem, vajon irodalmi formában is hasonlóan szórakoztató-e ez a történet.

A döntést tett követte, vasárnap már a kezemben volt Walter Kirn munkája, és az első száz oldal után meglehetősen kellemes felfedezést tettem: a regénynek és a filmnek lényegében csak annyi köze van egymáshoz, hogy ugyanaz a főhős, ám a cselekményben alig találunk párhuzamokat. Mintha egy ember két, párhuzamos univerzumban játszódó, eltérő életét követhettem volna nyomon. Amíg a film könnyed volt, s csak a végén kaptunk egy minimális drámát, lényegi megoldás nélkül, addig a könyv már egy pár fokkal mélyebb helyzetet vázol fel nekünk, ahol már viszonylag hamar érzi az olvasó, hogy a főszereplő Ryan egy a valóságtól teljesen elszakadt figura, akinek az egyetlen kapaszkodója a kedvenc légitársaságának exkluzív klubja, az egymillió mérföldet összegyűjtők igen ritka kis tábora.

Amíg a moziban jókat nevettünk a csattanós párbeszédeken, addig a regény olvasása közben még csak el sem mosolyodtam, ami nem kritika, csupán a tényszerű megfogalmazása annak, hogy Kirn eredeti munkája sokkal földhözragadtabb és lesújtóbb, mint maga a film, ahol ugyan a finálét követően érezte az ember, hogy Ryan élete nagyon-nagyon nincsen rendben, azonban a könyv záró oldalán sokkal inkább érződik az üresség, a semmi kergetése – éppen ezért míg a mozira úgy emlékezünk, mint egy alapjában véve szórakoztató történetre, addig az eredeti mű egy sokkal elgondolkodtatóbb konklúziót, mondhatni mélyebb nyomot hagy bennünk. Bár a mozival ellentétben itt felcsillan valami halovány remény az utolsó gondolatok formájában, ám Ryan záró párbeszéde "önmagával" (számomra) tökéletesen rávilágított arra, hogy ő már nagyon régen elveszett, több százezer mérfölddel korábban...

Kulcsszavak: Filmek Könyvek

0 hozzaszolas

Superpower

13:17:44, bateman

Az elmúlt hónapokban új szuperképességre tettem szert, s bár ez elsőre igen jól hangzik, az új képességem legalább olyan idegesítő, mint a másik, amit már hosszú évek óta birtoklok. Ami érdekes, hogy a szupererőm egyetlen helyre korlátozódik, méghozzá az Allee nevű pláza alagsorában található Sparra, ahol csalhatatlan érzékkel állok be mindig olyan sorba, ahol vagy egy idősebb pénztáros képtelen úgy beütni a termékeket, hogy legalább egyszer ne duplázzon meg valamit, vagy épp egy kezdő van a kasszánál, akinek a szalagcseréhez is három telefon és tizenöt perc szükséges.

Tiszta vicc, de kivétel nélkül, akárhányszor betérek oda (ez van legközelebb a legnagyobb választékkal), mindig sikerül úgy helyezkednem, hogy ne ússzam meg bosszankodás nélkül. Így történt ez ma is – szerencsére még a bevásárlás előtt betévedtem a Libribe, ahonnan egy könyvvel (Dennis Lehane: Megszentelt életek) távoztam, így sikerült értelmesen eltöltenem a szó szerinti sorban állásal töltött húsz percemet. Ami egyébként úgy személyes rekord is egyben.

Kulcsszavak: Mindennapok

4 hozzaszolas

10:17:13, bateman

A tegnap este bölcsessége, pár pohárka után: Ezen a vágányon a szerelvény már nem halad tovább, várunk, hátha jön egy csatlakozás.

0 hozzaszolas

2010/03/10

"A mi éveink"

17:18:15, bateman

Amellett, hogy igen szomorú igazságok is akadnak ebben a videóban, a politikai üzenet és a helyenként erős demagóg felhangokon túllépve (azokat ignorálva) azért meg kell jegyezni, hogy igen profi munkáról van szó, animációnak nem szar ez a közel tizenegy perc.

23 hozzaszolas

Legoblog (Lego 4954)

12:05:11, bateman

A múlt héten vettem meg életem legnagyobb Lego készletét (fotó is volt róla), méghozzá egy Creator készletet, amiben egy hatalmas városi ház kapott helyet. Időközben a legóblogra született egy "végigjátszás" (ami ugyan még nem került ki), s gondoltam, hát miért ne raknám ki a saját blogomba is.

(Tovább...)

Kulcsszavak: Legoblog

7 hozzaszolas

2010/03/08

03:17:57, bateman

Oscart nézni még mindig izgi.

6 hozzaszolas

2010/03/07

23:59:09, bateman

Gondolom nem csak én éreztem hülyének az Intercom fordítóit, mikor 2000-ben, az X-Men film mozikba kerültekor az egyik főszereplő karaktert -- Wolverine-t --, aki ekkor már több, mint fél évtizede ismert volt hazánkban is, Rozsomák helyett Farkasra fordították. Sajnos az akkori baklövés szépen végig is vonult a széria összes részén, sőt, tavaly a különálló Rozsomák film is X-Men kezdetek: Farkas néven vonult be a mozikba, mind a mai napig fejcsóválásra késztetve a képregényrajongókat.

Jutott ez most egyébként eszembe arról, hogy olvasom Alice Sebold amúgy kiváló regényét, a Komfortos mennyországot (Lovely Bones), amiben a fordító az Avengerst szépen lefordította Bosszúállókra, a Wolverine-t pedig ismét csak Farkasra. Azt értem, hogy az Avengers tükörfordításban amúgy Bosszúállók lenne, de már több mint húsz éve adnak ki ebben az országban Marvel képregényeket, amelyekben a kezdetektől Bosszú Angyalainak fordították ezen csapat nevét. A Wolverine Farkasnak fordítás persze egyértelműen az Intercom tíz éves baklövésére vezethető vissza, de ettől függetlenül nem értem, hogy azon a kiadón (Cartaphilus) belül, ahol komolyan foglalkoznak képregényekkel (Watchmen, Sandman, Simpsons, Aliens), és ahol tudtommal az egyik munkatárs az egykori hazai Marvel képregények fordítója volt, hogy jöhet össze ekkora baromság.

Persze tudom, hogy a nagyjából három-négyezer olvasóból maximum ötven vagy száz veszi ezt észre, de engem ezek a hibák -- amelyek egyébként egyetlen Google kereséssel kikerülhetőek lennének -- akkor is nagyon tudnak zavarni...

Kulcsszavak: Könyvek

11 hozzaszolas

19:04:44, bateman

Rengeteg jó könyv van, amit csak annak hatására olvasok el, hogy film készül belőlük (sokszor annak ellenére, hogy a filmet megnéztem volna...) – azon egyszerű oknál fogva, hogy korábban nem is hallottam róluk. Lovely Bones, The Road, Up in the Air, vagy régebben a The Rules of Attraction, a Time Traveller's Wife, vagy éppen a Gone Baby, Gone hatására a Gennaro - McKenzie sorozat. Számtalan kiváló, az igényeinket maximálisan kielégítő regény létezhet, ami kimarad az olvasmányaink közül, mivel még csak a híre sem jut el hozzánk, hogy valaki papírra vetette őket.

Kulcsszavak: Könyvek

0 hozzaszolas

2010/03/06

Weekend

14:21:06, bateman

Szeretem ezeket a hétvégéket, mikor két-három napra összebútorozunk Rattel: péntek este egy jó mozi (Shutter Island), ezt követően pár pohár White Russian a Kópiában, vizit, majd menekülés a Morrisonsból, hogy aztán szombat délben riadjunk, pizzás, Xboxos délutánt tartva, amit a sötétedést követően ismét megfejelünk egy jófajta mozival (~~The Hurt Locker~~ Up in the Air).

0 hozzaszolas

2010/03/05

Jól látom?

14:20:57, bateman

Van egy érdekes cikk az indexen a londoni graffitiháborúról, és azt írja az szerző az alábbi képről: "Banksy ezt a munkát festette át, egyébként a tőle megszokott, szellemes módon. A képen egy férfi látható, amint szürke tapétával ragasztja le Robbo graffitijét."

Csak szerintem tűnik úgy, hogy ezen a graffitin a festő a szürke falra rakja fel a graffiti mintázatú tapétát, és nem egy szürke tapétával fedi be a graffitit (a problémát jeleztem az indexnek is, kíváncsi vagyok valami reakció lesz-e). Amúgy az én értelmezésemben Banksy munkája tényleg tisztelgés az eredeti alkotó Robbo előtt, még annak ellenére is, hogy tényleg eltüntette az eredeti "mű" jelentős részét.

Update: Pár óra kellett és beérett a kommentárom: "Banksy ezt a munkát festette át, egyébként a tőle megszokott, szellemes módon. A képen egy férfi látható, amint feltapétázza Robbo graffitijét egy szürke falra."

3 hozzaszolas

2010/03/03

Beköltözött

21:35:25, bateman

(Tovább...)

Kulcsszavak: legoblog

13 hozzaszolas

2010/03/02

12:18:50, bateman

Jelen pillanatban a legfontosabb dolog az életemben a türelem.

11 hozzaszolas

2010/03/01

Legoblog (Lego 3179)

17:57:40, bateman

Folytatódik a Lego gyűjteményem bővítése, méghozzá rohamos tempóban, hiszen a múlt héten is beszereztem egy készletet (ami végül nem lett nagy kedvenc), és egy kis ügyeskedésnek köszönhetően (értsd: nem kellett fizetnem érte) ma is hazahoztam egyet, méghozzá egy olyan szettet, amely már a 2010-es felhozatal egyik legújabb darabja.

(Tovább...)

Kulcsszavak: Legoblog

4 hozzaszolas

2010/02/28

19:02:40, bateman

A minap egy telefonbeszélgetés során szóba került, hogy egyes emberek (jelen esetben én), milyen nehezen engednek be másokat az életükbe. Nehéz dolog, annyi szent, de ami még ennél is nehezebb, hogy megszabaduljunk azoktól, akiket (fejben? szívben?) már befogadott az ember...

Kulcsszavak: inside

7 hozzaszolas

2010/02/27

Futóblog 10.02.27.

19:17:14, bateman

Jó sokáig tartott, mire ismét rávettem magam a futásra, de azért ma végre összeszedtem a futócuccom, és kimentem egy kis tavaszi bemelegítésre. Négy kilométer elég harmatos a korábbi távokhoz képest, de annak fényében, hogy utoljára két hónapja futottam, nem is olyan rossz teljesítmény ez -- főleg ha azt nézem, hogy még mindig megvannak az 5 perc körüli kilométerek.

Azért azt érzem rendesen, hogy kiestem a ritmusból, a kondim sem a régi, de egész egyszerűen ehhez a hóban-fagyban kocogáshoz nekem nem volt kedvem, de végre itt a tavasz, és öt fok felett, egy kis napsütésben teljesen rendben van az edzés. A szigetre még nem járok ki, de egyelőre itt a kerületben is elvagyok, mire bejön a rövidnadrágos jóidő, legalább már ismét simán menni fog az alkalmankénti 7-10 km, avagy a két sziget kör.

Kulcsszavak: Futóblog

2 hozzaszolas

iPad revisited

15:34:13, bateman

Az XMS felhívására handras blogjában olvastam egy spontán iPig fotózási versenyt, s mivel jómagam is rendelkezem egy jópofa malaccal, hát úgy döntöttem, hogy újra előveszem az iPad témát, és egy eddig sosem látott szemszögből mutatom be a bejelentés pillanatát. Íme:

Kulcsszavak: Fotó Kütyü

6 hozzaszolas

- moziztam -

01:33:16, bateman

Én még mindig az a fickó vagyok, aki szeret moziba járni. Hiába jön ki egy film torrentben, hiperszuper minőségben, akár a hónapos csúszások ellenére is megvárom a mozipremiert, szépen elballagok egy filmszínházba, és megnézem az engem érdeklő filmeket. Aztán vannak napok, mikor már magam sem értem, hogy mit szereték még a mozilátogatásban – mint például ma. Az mondjuk nem érdekel, hogy a mozijegy drága, mert mi olcsó manapság, mellesleg nem vagyok híve annak az életnek, hogy azt számolgatom, vajon mennyit spórolnék, ha nem mennék el mondjuk hetente egyszer filmet nézni...

Ellenben mikor a moziban tíz perccel a kezdés után még nem mehetsz be a terembe, kétszer kell megnézed a reklámot, és egy sorba ülsz három igénytelen franciával, akiknél nincs egyetlen papírzsepkendő, így két órán át kell hallgatnod, ahogy az egyik folyamatosan szívja fel a taknyot az agyába, nos, akkor már én is elgondolkodom, hogy miért is nem itthon néztem meg az adott filmet, HD-minőségben, kényelemben – kóla, popcorn, nachos itt is lehetne.

Az pedig már csak a hab a tortán, hogy a ma esti választás is elég gyatra volt. Persze erre számítottam, hiszen épeszű kritikus közepesnél jobb értékelést nem adott a Book of Eli-ra, de én posztapokaliptika-mániás (van ilyen?) vagyok, így minden baljós jel ellenére beneveztem az új Denzel Washington mozira. Amit részben untam, mert feszültséget nem sikerült összehozni benne, nem mellesleg tele volt ordító hibákkal, a történet ráadásul elég kiszámíthatóra sikeredett, és részemről nem ájultam el a Fallout világ és a Fahrenheit 451 "filozófiájának" összemosásától sem.

Szóval nem volt ez egy sikeres este, de idealista lévén nem zárkózom el egy hétvégi szépítés lehetőségétől.

Kulcsszavak: Filmek

5 hozzaszolas

2010/02/25

22:51:55, bateman

Félig üres? Félig teli?

10 hozzaszolas

2010/02/21

09:26:48, bateman

Minden kétséget kizáróan sikerült a hétvégére összeszednem valami kórságot. Ez szombat délután még csak egy elképesztően heves fejfájás képében jelentkezett, és miután sikerült aludnom egy keveset, úgy hittem ennyivel megúsztam a dolgot. Tévedtem, ugyanis estére a tompa lüktetéssé szelidült fájdalom mellé megérkezett némi gyulladás is, ami szép lassan ráhúzódott a fülemre, az ínyemre, majd estére a nyelőcsövemre is, minek következményeként lezajlott közepesen rövid életem egyik legszörnyűbb éjszakája, ugyanis a maszk szerű fájdalomnak köszönhetően képtelen voltam álomra hajtani a fejem.

Az ágy minden négyzetcentiméterén próbáltam aludni, kipróbáltam minden technikát, hiába, a fáradtság csak fél hat magasságában (nagyjából az őrület határán) vett le a lábamról, hogy aztán kilenckor már ismét -- korántsem tünetmentesen -- ébren legyek. Amellett, hogy roppant szarul vagyok, kissé nyomaszt a tudat, hogyha dárda áll ki a fejemből, nekem holnap akkor is dolgozni kell mennem...

16 hozzaszolas

2010/02/20

Note

21:14:43, bateman

Sose tüsszents egy teli pohárral a kezedben...

21 hozzaszolas

2010/02/17

Legoblog (LEGO 7685)

13:59:15, bateman

A mostani szett kivételesen nem egy új szerzemény, hanem lényegében az egész legómániám kezdete, hiszen a karácsonyi nyitó csomagom egyik darabja, s mint olyan, az új legó gyűjteményem legjobb darabja (amit valószínűleg a jövőben nehéz lesz bárminek felülmúlni).

(Tovább...)

Kulcsszavak: Legoblog

22 hozzaszolas

- tavaszváró -

10:58:44, bateman

Tegnap megbizonyosodtam róla, hogy van ember, aki még nálam is jobban utálhatja a telet. Maga a megvilágosodás úgy jött, hogy Gáspár cimborámmal ellátogattunk a Kópia nevezetű vendéglátóipari-egységbe, mely a Zichy Jenő utcában található, és hazafelé menet elballagtunk egy autó mellett, melynek orr részét nagyobb mennyiségű hó takarta, a szélvédője pedig úgy istenesen pókhálósra volt törve. Persze gyorsan ki lehetett találni, hogy az égből aláhullott, részben még fagyott, több kiló súlyra tehető tetőlavina okozta a kárt, amely kapcsán három dolog villant át azonnal az agyamon:

1.) Most már tényleg tuti, hogy van aki nálam is jobban rühelli a telet.

2.) Remélem sosem élem át egy ilyen tetőcsomag nyakamba pottyanását.

3.) Most már legyen tavasz, de kurva gyorsan.

Kulcsszavak: Mindennapok

1 hozzaszolas

2010/02/16

Valentin nap

20:36:51, bateman

Szóval volt ez a film, a Valentin nap, amit igen ciki lett volna egyedül megnézni, de végül úgy alakultak a dolgok, hogy lett társaságom, így szombaton meg is tekintettük ezt az alkotást. Maga a film körülbeül fél órával hosszabb a kelleténél, illetve van benne néhány kínos, illetve felesleges karakter, továbbá bebizonyosodott, hogy az amerikaiak még mindig képtelenek leutánozni az angolokat, így ismét nem született meg az új Igazából szerelem.

(Vigyázz, spoileres lesz...)

Amúgy én jókat röhögtem az egyes jeleneteken, de azt azért muszáj megjegyeznem, hogy a forgatókönyv meglehetősen trehány munka volt. Nem térnék ki mindenre, de volt egy borzasztóan nagy baki a filmben, ami nem is tudom, hogy nem szúrta ki a készítők szemét. Van ugyebár Patrick Dempsey karaktere, aki egy csalfa sebész (hű de eredeti, átszökött a Grace Klinikából), és szédíti a Jennifer Garner által játszott naiv nőszemélyt. Namost a szitu az, hogy a fickó azt hazudja a nőnek, hogy San Franciscoba kell utaznia egy műtétre, ezért nem lehet vele Valentin nap este. Persze nem megy sehova, hazamegy a feleségéhez és minden oké is lenne, ha a szerelmes szerető nem venné a fejébe, hogy elutazik a fickó után...

És itt jön a marha nagy hülyeség, ugyanis Garner karaktere valóban felül egy gépre, hogy vacsoraidőre odaérjen a városba. Megérkezvén el is megy az ottani kórházba, és itt az írók váratlanul elfelejtették, hogy mit is firkáltak korábban. A kórház ugyanis hirtelen átkerül Los Angelesbe (bemondják egy telefonba), és az összes nővérke tudja, hogy a derék doktor házas, és még azt is elárulják a hősnőnknek, hogy hol fog este az aszonnyal vacsorázni. Ő persze el is megy jelenetet rendezni, és hirtelen végképp elfelejtődik, hogy ő elvileg San Fransiscóban van, vissza kellene repülnie, és esélye sem lenne odaérni a késő délutáni szerelmes falatozásra...

9 hozzaszolas

14:41:29, bateman

Néha egészen megdöbbenek, hogy az embereknek mennyire nincs realitásérzéke. Jó példa erre a mai reggel, mikor is 15 percen belül háromszor kaptam meg ugyanazt a levelet egy embertől, amiben szó szerint felszólított arra, hogy az e-mailbe bemásolt (általa írt) hírt pakoljam ki a magazinunk weboldalára. Miután háromszor is átböngésztem a levelet, a következő gondolatok merültek fel bennem.

1.) Valaki teljesen ismeretlenül honnan veszi a bátorságot, hogy lényegében utasítson egy hír megjelentetésére, illetve ha már el szeretné érni az írása publikálását, akkor miért nem képes a minimális udvariassági formulákat bevetni (bemutatkozás, a kérés kultúrált tolmácsolása, és nem utasítás...)?

2.) Az úriember a levele tanulsága szerint újságíró, ami után az első pont hatványozottan érthetetlen, ahogy az is, hogy miképp volt képes ugyanazt a levelet ugyanazokkal a helyesírási hibákkal és pongyola fogalmazással elküldeni (jelzem: nem véletlenül küldte el háromszor, mindhárom változaton "szerkesztett" kicsit).

3.) Eleve ha van egy írásom, akkor azt nem egy e-mail-be másolom be, hanem csatolt dokumentumként kapcsolom a levélhez (habár ez belátom, triviális dolog).

4.) Az, hogy az említett hír tele van ordas helyesírási hibákkal, a fentiek fényében már nem is meglepő, ámbár újságíróként továbbra sem értem, hogyha tényleg szerette volna, hogy ez a szöveg megjelenjen, akkor miért nem futtatott rajta végig legalább egy helyesírásellenőrzést.

Végül a non plusz ultra momentum, a hír közlésére tett felszólítást követő első mondat: "...a lehetseges tisztekltdijamat, meg megbeszeljuk kesobb". Na ez pedig már a no comment kategória.

Kulcsszavak: Véleményemvan

14 hozzaszolas

Az út

01:27:52, bateman

Nick Hornby meglehetősen könnyed Meztelen Julietje után egy valamivel fajsúlyosabb mű olvasásába kezdtem bele, méghozzá Cormac McCarthy legújabb magyarul is elérhető művébe, Az útba. Valami megmagyarázhatatlan módon vonzódom a poszt-apokaliptikus világokhoz, és az eddig elolvasott oldalak után nyugodtan állíthatom, hogy ennél letaglózóbb és élettelenebb vízióval nem igen találkoztam eddigi olvasmány- és filmélményeim során.

Szóval tetszik a teljesen kilátástalan környezet, a nyers szöveg, az apa-fiú kapcsolat ilyen lehetetlen körülmények közötti bemutatása, illetve ahogy az egész mű fel van építve, azonban eltartott pár tucat oldalig, mire megszoktam McCarthy sajátos stílusát, aminek egyik alapköve, hogy csak minimális szinten használ írásjeleket, főleg mondatközi vesszőket. Az ember agyának szó szerint át kell állnia, hogy ne ösztönösen olvasson, különben könnyű kiesni a regény ritmusából a mindenféle tagolást nélkülöző bővített mondatoknál.

Az írás ezen jellege elsőre ordas nagy hibának tűnik, aztán kiderül, hogy McCarthy egész egyszerűen így ír, és a fordítás csupán szöveghű. Elsőre tényleg zavart a dolog, aztán hozzászoktam, és rájöttem, hogy direkt jó ez a puritán stílus, hiszen tökéletesen passzol a regény sivár atmoszférájához (habár McCarthy nem csak Az útban fogalmaz így), továbbá van egy olyan előnye, hogy tényleg minden figyelmemet a szövegre összpontosítom, minek köszönhetően szinte észrevétlenül röppen el egy-egy óra.

A regénynek amúgy hamarosan jön a filmváltozata, és most már rettentően kíváncsi vagyok, hogy miképp fogják ezt a teljesen halott világot a vászonra ültetni.

Kulcsszavak: Könyvek

11 hozzaszolas

2010/02/14

11:42:17, bateman

Mondjon bárki bármit, az évek hosszú tapasztalata szerint nálam a tökéletes gyógyszer a másnapokra a jéghideg Coca-Cola. Legurítok belőle két decit, és máris barátságosabb hellyé kezd válni a világ. Már csak azt nem értem, hogy miért nincs most itthon legalább egy üveggel, holott tudtam, hogy a szombat esti házibulit követően biztosan szükségem lesz az életmentő nedűre...

12 hozzaszolas

2010/02/13

03:19:02, bateman

Hát ez egy elég szürreális este/éjszaka volt.

0 hozzaszolas

2010/02/11

Köntörfalak

20:56:31, bateman

Ugyan nem felfokozott elvárásokkal, de munka után mégis úgy indultam moziba, hogy ma egy jó filmet akarok látni. Lévén magyar alkotásra foglaltam jegyet, azért ennek a végkimenetele abszolút nem volt biztos, de jelentem, nem csalódtam, az egyetlen savanyú dolog a mai estében a gumicukor volt, amit a Köntörfalak megtekintése közben fogyasztottam.

A sztoriba nem mennék bele, hiszen ez a film veleje, legyen elég annyi, hogy egy félresikerült randi igen furcsa fordulatot vesz, és a néző komoly emberi drámák külső szemlélőjévé válik. A Köntörfalak lényegében egy kamaradarab, három főszereplővel, és egy helyszínnel, ahol a 80 perces játékidő majdnem egésze zajlik. A filmnek igazából három erőssége van, három olyan dolog, ami minden jó mozinál adott, azonban a hazai filmgyártásban csak kevesen képesek összehozni ezt: jó forgatókönyv, remek színészek, és egy kiváló rendező. Ennyi.

Esetünkben mindennek a kulcsa a forgatókönyv, ami végre nem egy fércmunka, nem egy vázlat, hanem egy jól kimunkált történet, fordulatokkal, életszerű dialógusokkal, szerethető karakterekkel. A sztori réteges, és ahogy haladunk előre, úgy hatolunk egyre mélyebbre, fokozatosan tárul fel előttünk a felszín alatt megbúvó jó néhány szál, amelyek a fináléra teljesen összefonódnak. A forgatókönyv bár ügyes munka, helyenként azért kiszámítható, ami viszont mégsem baj, lévén adott a kettes tényező, a remek színészek. Nem megkopott Blikk celebek, ficsúrok, pillanatsztárok, hanem valódi színészek, akik otthonosan mozognak a korlátolt térben, és játékukkal képesek érzelmeket gerjeszteni, hatást elérni. Nem csak úgy vannak, hanem valóban élővé teszik ezt a filmet, és akkor is működővé varázsolnak egy jelenetet, mikor mi már tudjuk, hogy mi következik éppen.

Végezetül szót kell ejteni a rendezőről, Dyga Zsomborról, aki a szűk keresztmetszet ellenére is képes volt egyenletes színvonalat tartani munkájában, hiába korlátozódik egy szobára a cselekmény 80%-a, a film egy pillanatra sem ül le, végig képes ébren tartani az érdeklődésünket. A Köntörfalak tele van hosszú, vágás nélküli jelenetekkel, lassú körsvenkekkel, méghozzá úgy, hogy a színészek folyamatosan játszanak, és a maga észrevehetetlen módján mindez olyan jól működik, hogy az egész magával ragad, elkap minket valami feszültséggel vegyes melankólia, amit végül mégis sikerül feloldani egy szomorúan könnyed befejezéssel.

Az már csak a hab a tortán, hogy az operatőri munka is remek, és a zene is a helyén van, szóval az utóbbi évek talán legjobb magyar filmje készült el, tényleg érdemes megnézni, ez a film megérdemli, hogy beüljünk rá a moziba.

Kulcsszavak: Filmek

10 hozzaszolas

2010/02/09

18:30:51, bateman

Nem vagyok nagy rajongója a haza filmgyártásnak, ugyanis azok táborát erősítem, akik szerint az általunk befizetett adóból a hazai filmeseknek (tisztelet a kivételnek) nem vizuális faszverést kellene összehozniuk, hanem olyan alkotásokat, amelyek szórakoztatnak, kikapcsolnak, de legalábbis érhetőek, és nem egy összefirkált A4-es lap alapján készülnek. Szóval van bennem némi ellenszenv a magyar mozgóké irányába, de ezen túllépve most mégis várok friss alkotást, méghozzá Dyga Zsombor új munkáját, a Köntörfalakat, amelynek előzetese, kamaradarab jellege és látványvilága teljesen megfogott. Meglátjuk, hátha ezúttal kellemesen csalódom...