H3006132027
K3107142128
Sz0108152229
Cs0209162330
P0310172401
Sz0411182502
V0512192603

2010/08/21

Néha játszok olyat, hogy beírom a nevem a Google-be, és átpörgetem a találatokat, hátha felugrik valami érdekes. Persze nem én vagyok az egyetlen Birkás Péter az univerzumban, de azért van jó néhány releváns találat, és mindig előkerül valami új információ magammal (azaz inkább a munkásságommal) kapcsolatban. Ma például egy dokumentum ugrott elő, amely arról tanúskodik, hogy bizony kötelező olvasmány lett egy pár évvel ezelőtt, a szakdolgozatomból rövidített tanulmányom. Most már nyugodt szívvel mondhatom, hogy "ezt is megértük".
Kulcsszavak: Egotrip

2010/08/19

Gamescom 2010

Kulcsszavak: Fotó Game

2010/08/17

The bastion

Szeretem a reptereket. Jártam már annyiszor efféle helyen, hogy már otthonosan mozgok, de mégsem oly sok alkalommal, hogy teljesen megszokjam őket. Igazából nem is egy helyről beszélek, hanem egy jelképről, ami egy csipetnyi változatosságot, egy kis újdonságot és némi izgalmat szimbolizál. Új városok, új emberek, új élmények, új lehetőségek, s talán a legfontosabb: elszakadás a megszokottól, a hétköznapoktól. Bár repülni jó, sosem szeretném, ha egy (a) reptér olyanná válna, mint egy mindennapi buszmegálló - jó, ha van valami, ami biztos felüdülést jelent az átlagoshoz képest .

Persze ha egyszer a reptér is átalakul, még mindig ott a felszállás, mert magában a repülésben pedig azt szeretem a legjobban...

2010/08/16

The first should be the last

Már több, mint egy hete megvan az új bringám, és tudtam, hogy előbb-utóbb túl kell esni a tűzkeresztségen, már ami a taknyolást illeti. Nos, esetemben mondhatjuk, hogy előbb következett be, mint utóbb, hiszen ma reggel, a suliba menet akkorát zakóztam a Múzeum körúton, hogy azt filmezni kellett volna. Persze én voltam a ludas, amit jóhiszeműen annak tulajdonítok, hogy még csak most szokom vissza a két kerékre.


Az eset amúgy úgy esett, hogy épp a Szabadság híd felől gurultam a Kálvin felé, mikor is zavarni kezdett, hogy a váltáskám szíjja csapkodja az oldalamat, így a jobb kezemmel elkezdtem begyűrni azt a táska hátán lévő zsebbe. Ezzel alapból még nem is lett volna gond, de a két sáv hirtelen ugye egyre szűkült a metróépítés miatt, én meg ha nem is gyorsan, de még így is túl nagy lendülettel érkeztem az autók és a palánkok felé, hát úgy gondoltam, hogy szépen lassítok a biztonságos szintre. Igen ám, de mindezt fél kézzel kíséreltem meg, méghozzá a ballal, ami meg ugye az első féket fogja, nem is volt a mozdulatban semmi fokozatosság, csak szépen megmarkoltam...


Ami hiba volt, a fizika be is bizonyította ezt gyorsan, a kerékpár ugyanis megállt mint a cövek, én meg az érkező lendülettel repültem át a kormányon, amibe erősen bele is kapaszkodtam, így amellett, hogy a betonra kenődtem, még a vázat is a levegőbe emeltem két kerekestül, hogy aztán az egész szépen mellettem csattanjon. Komolyabb bajom nem lett, néhány apró zúzódáson és az ijedtségen kívül, azonban ez nagyjából csak a hihetetlen nagy szerencsének köszönhető, ugyanis ha 30-40 (vagy több) km/h-val elzúgó kocsik, és nem a pirosnál várakozó járművek mellett esem pofára, akkor jó eséllyel nem csak az aszfaltot nyalom fel, de mellé még el is csapnak. Szóval köszönöm a bringás mentőangyaloknak, kitűnő lecke volt, mostantól mellőzöm a mindenféle mutatványokat, ugyanis jobb egy darabban megérkezni bárhova...

 

Az esemény "poén" része, hogy az út közepén elkövetett bravúromat szépen végignézte az egyik legjobb barátom is, aki éppen akkor igyekezett a környéken lévő melójába. Lássuk be a két dolog egybeesésének (az én buktám, az ő késése) százaléka nem túl magas...

Kulcsszavak: Kétkeréken

2010/08/13

Én és a Kinect

 
Tegnap volt lehetőségem kipróbálni az Xbox 360 legújabb kiegészítőjét, a Kinectet, ami nem más, mint egy olyan térscanner, ami kiváltja a kontrollert, érzékeli a testünket 3D-ben, és a mozgásunkkal, végtagjainkkal irányíthatjuk a kiegészítő "alá" fejlesztett játékokat. A rendszer (még) nem tökéletes, mi például még nem a végleges beállításokkal tesztelhettük az eszközt, és a játékok is béta verziók voltak, de a megoldás már ebben a formában is szórakoztató, arról nem is beszélve, hogy egész elképesztő lehetőségek rejlenek ebben a technikában, csak kell egy kis idő, míg a casual rétegen túl a fejlesztők elkezdenek koncentrálni a hardcore játékosokra is...
Itt például autóversenyzünk...
 
Az pedig ott maga a szerkezet a kezemben. És itt alul...
 
Kulcsszavak: Game Xbox360

I\'m Kinect ready...

Kulcsszavak: Fotó Game Xbox360

2010/08/08

Legoblog (Lego 7633)

Habár a készlet szempontjából nem olyan fontos, a személyes indíttatásom okán igen fontos tényező, hogy az újdonsült legómániám négy darab City Construction altémájú szettel kezdődött (még karácsonykor), így felettébb nagy rajongást tanusítok minden egyes építkezéses készlet iránt. Alig egy hete egy úthengert szereztem be, péntek reggel pedig egy olyan akció részletei bukkantak fel a twitteren, amit egész egyszerűen nem lehetett kihagyni. A fogarasi úti Tescoban (többek között) igen jelentős árzuhanással volt megvásárolható néhány igen nagy készlet, én természetesen a Construction Site-ra csaptam le, amely az átlagos 24-25 000 Ft-os ár helyett mindössze 8500 Ft-ért volt megvásárolható.


(Tovább...)
Kulcsszavak: legoblog

2010/08/07

Kétkeréken

Egy ideje motoszkált bennem a gondolat, hogy jó lenne nekem egy kerékpár. Szinte mindenhova gyalog járok, s habár nekem ezzel semmi bajom nincs, sajnos ez néha lassú megoldás, és muszáj olykor tömegközlekedésre szállnom – pedig azt kifejezetten utálom. Éppen ezért, mikor ma elvándoroltam a közeli áruházba ebédalapanyagért, a biciklisbolt mellett elhaladva ismét fellobbant bennem a két kerék iránti vágy, s ezen szükségletemet azonnal egy twittbe is foglaltam
 
Valószínűleg ennyiben is maradt volna a dolog még egy jó ideig, hogyha sokunk kedves ismerőse, birka nem követne engem twitteren, ám mivel követ, gyorsan meg is osztotta velem a tényt, miszerint neki van egy eladó darab. Nosza, kértem képet, majd mivel bejött, pár perccel később a gép árat is, aztán mivel ez is bőven a kedvező kategóriába esett, kora estére megbeszéltünk egy megtekintő vizitet, ahonnan természetesen már az új kétkerekűmmel tekertem haza. Maga a szerkezet amúgy tömény alulmínium, középvastag gumikkal, teleszkóppal itt és ott, lámpával, csomagtartóval, sok-sok váltóval, és természetesen gurul is, elég jól...
 
Mostantól tehát megvan az eszköz, amivel suliba, melóba és futni járhatok, de természetesen nem kizárt, hogy a hétköznapi használaton túl majd egyéb célokra is – tegyük fel egy kis túra – felhasználom majd.
Kulcsszavak: Kétkeréken

A teljes csapat...

(Kattra nagyobb)
Kulcsszavak: legoblog

2010/08/06

Best Buy

70%-os leértékelés. Nem lehetett otthagyni...
Kulcsszavak: Legoblog

2010/08/05

A zsúfolt mindennapoknak megvan az a tagadhatatlan előnye, hogy nagyon kevés idő jut a gondolkodásra, a soha el nem hangzó beszélgetések megtervezésére és úgy általában a múlt darabjainak felesleges piszkálására.
Kulcsszavak: inside

2010/07/26

Igazi ereklyére bukkantam ma...

Kulcsszavak: Fotó Game

2010/07/23

Inception

Nem is tudom mikor volt utoljára olyan, hogy ennyire vártam volna egy filmet, mint az Inceptiont. Igazából egy kicsit már aggódtam is, hogy túlságosan nagy elvárásokat támasztok ezzel a mozival kapcsolatban, de végül Cristopher Nolan ezúttal sem okozott csalódást, hozta azt a szintet, amit két éve a Dark Knighttal lefektetett (a Memento, a Batman Begins és a Prestige sem volt rossz, sőt, de a csúcs a Sötét Lovag). Hosszan lehetne sorolni, hogy a film összetevői mennyire zseniálisak, hiszen a színészgárda lehengerlő, az álmok világába kalauzoló történet, ha nem is elképesztően jó, de azonnal berántja az embert, ám ami engem igazán megfogott, az mégis a film összerakása, annak működése, hogy a könnyen követhetőnek semmiképp nem nevezhető sztori végig koherens marad, és képes elérni azt, amit csak nagyon kevés mozi tud belőlem előhozni manapság, méghozzá a libabőrt és a tátott szájat.

 

Persze az Inception sem tökéletes, de állítom, hogy a sok szöveg, és a helyenként monotonnak tetsző részek nélkül egész egyszerűen nem lehetett volna elmesélni ezt a történetet. Az akció egy bizonyos ponton ugyan kissé gagyinak hat, de nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az események java egy álomvilágban játszódik, és bár tényleg látom az apró hibákat, mindez eltörpül ahhoz képest, ahogy a film meg van valósítva. És itt most nem kifejezetten a látványról beszélek -- habár az sem kutya --, hanem arról, hogy film kicsit megdolgoztatja az agyat, koncentrációt igényel, de közben mégis elképesztően szórakoztató és lenyűgöző marad. A játékidő háromnegyedénél játszódó négy mélységű cselekményszál kivitelezése, és a lezárás katarzisa egész egyszerűen minden pénzt megér, tényleg nem emlékszem, hogy mikor volt utoljára olyan, hogy még csak nem is pislogtam, hanem teljes egészében a látottak hatása alatt voltam...

 

De persze Nolan zsenije nem csak a történet kiválasztásában, a lassú és precíz rendezésben, de a szereplők összeválogatásában is megmutatkozik. Habár DiCaprio sem kutya (habár a Viharsziget szintje itt nem ismétlődik meg), ezúttal mégis Marion Cotillard okozott olyan pillanatokat, hogy még most is kiráz tőle a hideg, egyetlen pillantásától is felállt a szőr a karomon. De ugyanígy a mellékszereplőkre sem lehet panasz, Cillian Murphy és Joseph Gordon-Levitt szintúgy emlékezetesek, egyedül Ellen Page karakterét éreztem teljesen súlytalannak, és sajnos Michael Caine-nek is csak egy rövid tiszteletkör jutott...

 

Ami biztos, hogy ez a mozi igazi élmény, nem a csattogós-puffogós fajtából, hanem abból, mikor a film után az ember legszívesebben egy kicsit csöndbe marad. Látni kell, szerintem nem is egyszer, jómagam alig várom, hogy újra beülhessek rá a moziba...

Kulcsszavak: Filmek

2010/07/19

Kutyákok 2.

A minap beszámoltam arról, hogy munkába menet, és munkából jövet az egyik kertesháznál mindig ott van két eb, akik alig várják, hogy valaki kicsit játszon velük, behajigálja nekik az elszórt játékokat. Ma természetesen ismét odasereglettek, mikor hazafelé ballagtam, készítettem is róluk fotókat, és kiderült, hogy már hárman vannak:


Kulcsszavak: Fotó

2010/07/18

Futóblog 10.07.18. -- készülés a félmaratonra

Egész héten elképesztő kánikula volt, minek köszönhetően képtelen voltam rávenni magam a futásra, ami talán nem akkora nagy csoda, hiszen ki akarna 29 évesen szívrohamot kapni, én speciel nem, és ha belegondolok, hogy néha már az stresszes volt, hogy besétáljak a melóba, azt el sem tudom képzelni, mi lett volna, ha mondjuk 35 fokos rekkenő hőségben nekiállok futni.

 

Szerencsére tegnap éjszaka érkezett egy kis hidegfront, s habár a hőmérséklet alig ment harminc fok alá, legalább egy kicsit megmozdult a levegő, ami éppen elég volt ahhoz, hogy előkapjam a futócuccot és kimenjek a szigetre. Nem szeretek ilyen melegben futni, de mivel elég nagy esély van rá, hogy a szeptemberi félmaratonon is hasonló lesz a "klíma", hát muszáj ilyen időben is edzeni, különben tuti nem lesz meg a kívánt 21 km. S mivel nekem feltett szándékom, hogy idén is lefutom a jubileumi Nike félmaratont, kicsit megacéloztam magam, beterveztem 10 km-t, és szerencsére sikerült is ezt teljesítenem két sziget kör formájában.

 

Szó se róla, csatakos lettem, mint egy ló, és most először gondolkodtam el komolyabban, hogy ekkora (vagy nagyobb) távokra azért csak vinnem kellene magammal némi innivalót, mert közel egy óráig futni folyamatos folyadékeszteség közepette, lehet, hogy nem túl egészséges. Sajnos a teljesen egyenletes futás megint nem jött össze, de így másfél hónappal a verseny előtt mindenesetre úgy néz ki, hogy idén sem lesz akadálya a félmaratoni táv lefutásának. A 10,67 km-es távot sikerült kevesebb, mint 60 perc alatt lefutnom, átlagosan 5,23 perc/km-es sebességgel, ami azt jelenti, hogyha sikerül egy kicsit jobb formába jönnöm, és picit gyorsítanom, akkor idén arra is van esély, hogy két óra alatt fussam le a félmaratont (tavaly ez nagyjából 2 óra 10 perc alatt sikerült).

 

Kulcsszavak: Futóblog

2010/07/17

Social Media Fail

Egyre nagyobb jelentősége van a Social Mediának, lassan már mindenki fenn van a Facebookon valamilyen formában, és egyre többször látom, hogy a cégek eleve erre a felületre terveznek kampányokat, a hirdetéseken már nem a hivatalos weboldalak szerepelnek, hanem a facebook.com kezdetű, lájkolható csoportok és fanclubok. Jómagam is tagja vagyok számos általam kedvelt termék, kiadó, stb. csoportjának, és ma olyasmibe ütköztem, amiből számomra az csapódott le, hogy még nem mindenki képes tökéletesen kezelni ezt a felületet.

 

Kezdődött azzal, hogy az Ulpius a héten elkezdte reklámozni a legfrissebb, magyar szerzőtől származó kötetét, és ma délután is volt egy posztjuk, amiben azzal próbálják a vásárlók szimpátiáját elnyerni, hogy közölték, a Libri illetékes szakembere keveset rendelt az adott kötetből. Szerintem már eleve nem szerencsés így promótálni egy kötetet, gondoltam dobok is egy apró fricskát, és kommenteltem, hogy a kedvcsináló idézet után jómagam nem csodálkozom azon, hogy a könyváruházlánc szakembere nem rendelt túl sokat a Barbibébi című bulvárponyvából. 

 

Az Ulpius marketingese (vagy bárki, aki felelős a Facebook oldalért) persze éber volt, és nagyjából 2-3 perccel a kommentem után jött is a "wall of text" típusú válasz, amiben magyarázták a bizonyítványt, elég ostoba példákkal alátámasztva a regény létjogosultságát. Szerintem már ez sem túl profi hozzáállás, az viszont már főleg amatőr, hogy az illetékes munkatárs átolvasás nélkül, elütésekkel, hibákkal tele nyomta ki válaszát. A slusszpoén, hogy mindezzel nem elégedett meg, hanem 2 perccel később gyorsan még idézte a könyv szerkesztőjének (!) véleményét is (megdöbbentő, letehetetlen, sírtam, nevettem), mintegy újabb alátámasztásként, hogy márpedig ez egy istentelenül jó kis regény a celebekről és az elkurvult társadalomról. Nyilván objektív az említett szakember (akinek természetesen én nem kérdőjelezem meg a hozzáértését, de érthető okokból nem az ő véleménye lesz a számottevő), és nem áll érdekében, hogy eladja a portékát, amin ő is dolgozott...

 

Én tényleg nem olvastam a regényt, csak a részletet, ami véleményem szerint még Tisza Katát is alulmúlja, de ettől függetlenül még simán lehet szuper, meg nem tagadom, hogy van igény az ilyen írásokra, nem olvashat mindenki Esterházyt a strandon, én magam is szeretem a ponyvát, ha kikapcsol, szórakoztat -- de most nem is a kötet minőségéről van szó (annak ellenére sem, hogy én ezzel kapcsolatban egy szubjektív véleményt fogalmaztam meg), hanem a kiadó módszeréről. Lehet túlrugózom a dolgot, de szerintem egy terméknél/cégnél/stb. nagyon oda kell figyelni, hogy mit és hogy kommunikálunk a közösségi médiában, mert ez nem egy hírlevél, egy flyer, egy reklám, amire nem lehet azonnal és láthatóan reagálni, hanem egy sokkal érzékenyebb dolog, amit sokkal okosabban kell kezelni, mint a hagyományos médiafelületeket, mert az itteni reakciók (szerintem) sokkal erősebben befolyásolhatják a fogyasztó véleményét. Én például most úgy gondolom, hogy az Ulpiusnál amatőrök (is) dolgoznak...

 

Update (20:50): A teljes posztot törölték a Facebook oldalról amihez hozzászóltam. Ez, ha nagyképű vagyok, azért volt, mert túl sokan lájkolták a kommentemet, ha jóhiszemű, akkor azért, mert valaki rájött, hogy ez a kommunikáció inkább rombol, mintsem használ. 

 

Amúgy (ahogy az a fenti screenshoton látszik is) jelenleg úgy kívánják az eladási listák élére juttatni a könyvet, hogy bíztatják az olvasókat, hogy vegyék meg a kiadványt, mert ha a nagy könyvforgalmazók eladási listáin az első helyre kerül, akkor egy napig 45%-os kedvezményt, plusz további bónuszokat osztogatnak. Ugyan sosem voltam nagy marketing-guru, nem is szeretnék ilyen képben tetszelegni, de azért ez szerintem erősen izzadságszagú...

 

Update2 (22:59):

Valahogy nagyon nem megy ez ma az Ulpiusnak. A fentebb említett nyereményjátékhoz egy olvasó kendőzetlenül leírta a véleményét:

Mire az Ulpius név mögött álló valaki egyetlen gyors bejegyzéssel semmissé tette az akciót, és szép "elegánsan" a véleményét kifejtő személyre kente az egészet.

 

Update 3 (23:08):

A kiadó törölte a játék eltörlését, és újra él a nyereményjáték. Kommentben persze a korábbi posztnál ismét jön a magyarázkodás:

Azt hiszem ezt már nyugodtan nevezhetjük Social Media Fail-nek.

Kulcsszavak: Véleményemvan

Minden egyes alkalommal kiráz tőle a hideg...

2010/07/16

Loser 1.3

Sosem lehettem nagyon büszke a főzőtudományomra, de a mai estén sikerült minden eddigi teljesítményemet alulmúlni. Eredetileg egy adag bolognai lett volna a terv, a szósz megvolt, feltettem a tésztát főni, szokás szerint mellette mást is csináltam, aminek meg is lett az eredménye. Szavak helyett sokkal beszédesebb a következő videó:
 
 
Sajnos az igazán nagy lángokról már lemaradtam...
Kulcsszavak: Loser

2010/07/15

Kutyákok

Köztudott, hogy elég közel lakom a melóhelyemhez, másfél éve eleve úgy választottam új albérletet, hogy minimális sétával bármikor benn lehessek, ne kelljen BKV-ra szállni minden egyes hétköznap. Az elmúlt közel 18 hónap során meglett a bejáratott útvonalam, ami nagyjából tíz perc sétát jelent oda és vissza is, mégpedig a XI. kerültet átszelő vasúti töltés mellett, ahol igazából ilyen kisvárosi feeling fogadja az embert.
 
Családi házak egymás után sorban, szinte minden második udvaron egy-egy kutyával, akik rendszerint meg is ugatnak. Leszámítva két kölyökkutyát, akikkel az elmúlt pár hónap során össze is barátkoztam. Kezdetben csak tudomásul vettem, hogy ott vannak és nagyon jópofák, aztán egy idő után feltűnt, hogy folyton labdák, gumijátékok vannak a kerítés előtt, és ha valaki arra megy, akkor az egyik eb nagy gombszemekkel elkezdi nézni az egyik kiesett játékot, majd a járókelőkre pillant, majd vissza a játékra, és így tovább... 
 
Egy nap igen nagy jókedvemben megfogtam az egyik viseletes teniszlabdát, bedobtam az udvarra, mire a játkosabbik kutyus azonnal utánarohant és hozta is vissza. Ezt eljátszottuk még párszor, aztán folytattam az utam haza. Ettől a ponttól ha tehettem mindig bedobáltam nekik a játékokat, aztán egy idő után, ha nem volt kinn semmilyen labda, akkor megvártam míg az egyik eb odahoz nekem egyet, hogy eldobhassam, mára pedig már eljutottunk oda, hogy mire a megfelelő kerítéshez érek, a kutyák már ott várnak, és amint eléjük lépek, már pottyantják is ki nekem a járdára az aktuális játékukat. Nem egy világrengető dolog ez, de valahogy mindig feldobódom a két ebtől, és jobb kedvel megyek be a melóba, és jövök haza...
Kulcsszavak: Mindennapok

Én és az új Xbox 360 Slim

Kulcsszavak: Game Kütyü Xbox360

2010/07/13

Sir, Yes Sir!

Kulcsszavak: Game Xbox360

2010/07/11

Back to the Future

A mostani hétből valahogy 'Vissza a jövőbe' hét lett. Kezdődött azzal, hogy bedőltem én is annak a "mémnek", hogy most volt az a dátum, ahová Marty megérkezik a 1985-ből. Aztán rábukkantam egy kérdőívre, amely egy lehetséges 'Back to the Future' játékhoz gyűjtött adatokat, aztán Miguellel elkezdtünk nosztalgiázni, ami végül oda vezetett, hogy BttF-hétvégét tartottam, egyhuzamban megnéztem mind a három részt. Dr. Emmet Brown minden bizonnyal ezt az egészet egy fontos hétnek tartaná a tér-idő koontinumban, részemről csupán egy véletlen, ami jó néhány dolgot eszembe juttatott a trilógiával kapcsolatban. Számba is veszem most őket szép sorban:

 

1.) Az első részt emlékeim szerint videókazettán láttam, az unokatestvéreméknél.

2.) A második részt már moziban volt szerencsém megtekinteni, méghozzá '89 karácsonyán, nyolc évesen. Ez volt a nagy "figyelemelterelő film", mire hazaértünk róla, otthon már állt a karácsonyfa, alatta az ajándékokkal.

3.) Sokáig utáltam a második részt, ugyanis nem éreztem befejezettnek a történetet (mondjuk nem is volt az), a cliffhanger az első rész végén sokkal jobban működött (érthető módon, hiszen nem tudhatták biztosan, hogy lesz folytatás). A negatív érzések amúgy abból táplálkoztak, hogy hosszú évek teltek el, mire a harmadik részt is láttam – hiába telt el csupán egy év a két rész bemutatása között.

4.) A második és harmadik részt már egyszerre forgatták, már eleve számos utalás van a másodikban a harmadikra. Például a Clint Eastwood filmjelenet a Biff toronyban...

5.) Az első és a második rész között négy év telt el, és időközben lecserélték a Marty barátnőjét játszó színésznőt. Amúgy ha egymás után nézzük meg a két részt, akkor az eltelt négy év azért erősen meglátszik Michael J. Foxon.

6.) Az első rész a maga nemében tökéletes, de a második rész forgatókönyve már nem olyan precíz, mint az elődjénél, de legalábbis hosszan lehet vitatkozni azon, hogy az öregg Biff hogyan térhetett vissza a saját jövőjébe, hogyha egyszer megváltoztatta azt. Persze ezt meg lehet magyarázni a párhuzamos idősíkok elméletével, de akkor Marty és a Doki miért nem tudtak visszamenni a saját idősíkjukra, miért az alternatív 1985-be utaztak vissza...?

7.) Valószínűleg a Vissza a jövőbe az egyetlen olyan filmtrilógia, amelynek minden részében szerepel ugyanaz a két jelenet: mikor a villám belecsap az óratoronyba, és a doki örömujjongása, mikor Marty 1955-ből visszamegy 1985-be.

8.) Szerintem az első rész a legjobb, aztán a harmadik, végül a második.

9.) Érdekes látni, hogy mennyire nem jöttek be a 85-ös találgatás. Repülő autók még a kanyarban sincsennek, testhez igazodó ruhákat sem kapni, és gyanítom, hogy légdeszka sem lesz 5 év múlva.

10.) Ami nekem nagyon bejött az egész trilógiában, hogy úgy használta fel folyamatosan újra a "mitológia" elemeit, hogy azok mit sem vesztettek, az erejükből: trágyás kocsi, deszkázás, Marty ébredése az anyja mellett, toronyóra, az ismétlődő jelenetek...


Nektek mi ugrik be a trilógiáról?

Kulcsszavak: Filmek

Robug - a rovar robot története

A minap egy játékboltban jártunk Barbarával míg vártunk a mozikezdésre, és a rengeteg számomra érdektelen dolog között olyasmire bukkantam, amire a geek énem egész egyszerűen nem tudott nemet mondani. Pöpec csomagolásban egy készlet, amelyből egy kólásdoboz segítségével saját, motorral mozgó robotot rakhatunk össze. Természetesen nem tudtam ott hagyni a Soda Can Robug névre hallgató játékot (ára nagyjából 2500 Ft), és ma délelőtt neki is álltam az összeszerelésének. 

 


(Tovább...)
Kulcsszavak: fotó Kütyü

Fúrós blog

Tegnap délután egy váratlan ötleten felbuzdulva kirobogtam (már amennyire a BKV-val robogni lehet) az IKEÁba, hogy beszerezzek egy pár dolgot a lakásba. A fő cél persze az volt, hogy ismét begyűjtsek néhány polcot a felgyűlt könyveknek, DVD-knek, konzoljátékoknak, de ettől függetlenül ismét sikerült néhány tipikusan ikeás kacatot is betennem a táskába (főleg konyhai cuccokat...).
 
Na de a lényeg, hogy lett megint polc, igaz nem a hagyományos, hanem direkt a DVD-kre kihegyezett darab, és még vásárlás közben jól ki is találtam, hogy nem a falra fúrom fel őket (mert hát én is utálom ha szombaton barkácsolják a betonfalat...), hanem felszerelem őket a könyvespolcomra -- kevesebb kosz, kevesebb meló, kevesebb zaj. Végül persze nem úsztam meg ennyivel, ugyanis hazahoztam egy új szőnyeget is, a többszörösen kávéfoltos régit pedig kukahalálra ítéltem, ami azzal járt, hogy mindent le kellett pakolnom a megunt daraból, többek között a hatalmas könyvespolcot is a több száz kötettel. Mindebben úgy megizzadtam, mintha lefutottam volna egy kört a szigeten...
 
Persze megérte, ugyanis a pakolászás végére sikeresen felszámoltam a káoszt, felkerültek az új polcok, már nincsenek szanaszét a DVD-tokok, sőt, miközben felfúrtam a kis polcokat (mert azért fúrni kellett, de csak fát...), kitaláltam azt is, hogyan teremtek plusz helyet a könyveknek. Zárásként a könyvespolc tetejére felapplikáltam néhány könyvtámaszt, így újabb negyven kötet talált magának normális helyet. Nincs mit tenni, mégiscsak rend a lelke mindennek...
 
Amúgy ez a megoldás is ideiglenes, hiszen bár minden a helyén van jelenleg, új jövevényeknek alig maradt hely, szóval maximum fél év, és ismét gondolkodnom kell, hogy rendezzem el kultúráltan az új szerzeményeket...
Kulcsszavak: fotó Mindennapok

2010/07/08

And you...?

Kicsit izgultam az elmúlt másfél hétben. Nyolc napja küldtük el a nyomdába az aktuális PC Gurut, ami nem is lenne nagy szám, ha éppenséggel nem lett volna egy dizájnváltásunk, ami ugyebár mindig rizikós, hiszen az emberek többsége nem szívesen válik meg a már jól megszokott dolgoktól. A nyomást csak növelte, hogy mindössze két hetünk volt a teljes 116 oldal átgondolására, és bár a végeredménnyel én messzemenően elégedett voltam, azzal is tisztában vagyok, hogy az enyém minden, csak nem objektív vélemény, és ugye ami nekem tetszik, az még nem feltétlenül találkozik az olvasók nagyjának ízlésével. A lap hivatalosan mától kapható, néhány előfizető már korábban kézhez kapta, továbbá a szemfülesek már tegnaptól beszerezhették az 576 Kbyte Shopokban, és az első visszajelzések (Facebookon, a PGO-n, twitteren) igencsak pozitívak, szóval azt hiszem végeredményben elmondható, hogy jó irányba mozdítottuk el a magazint...

2010/07/05

Futóblog 10.07.04.

Jó rég nem volt már futóblogos bejegyzés, de szerencsére ez nem azt jelenti, hogy mostanában hanyagoltam volna a futást, csupán nem emlékeztem meg róluk írásban. Legutóbb tegnap délután sikerült futócipőt rántanom, és legnagyobb szerencsére már a Margit szigeten is véget ért a faveszély, így megnyílt a pesti oldal, tehát végre lehetett teljes sziget kört futni, nem a budai oldalon kellett egy oda-visszát megejteni (bent nem szeretek futni, ott nekem már túl sok a gyalogos/kerékpáros/kiskocsis/nagykocsis).

 

Az időpontválasztás ezúttal mondjuk nem sikerült túl szerencsésre, lévén nagyjából valamikor fél négykor indultam el, és négy körül vágtam bele a körbe, tűző napsütésben, és saccra olyan harminc fokban, ami ugyan a köridőben nem jelentkezett számottevően, ellenben a grafikon tökéletesen mutatja, hogy igencsak messze voltam az egyenletes futástól.

Éppen ezért a jövőben igyekszem ismét az esti órákra tenni a futást, mikor már a nap sem tűz, illetve kicsit mérséklődik a hőmérséklet, már csak azért is, mert az 5-6 kilométerek után ismét ideje lenne növelni az adagot, minimum két sziget körre, hiszen feltett szándékom, hogy idén is lefutom a félmaratont, de az átlag 5 km-es távokkal aligha fog sikerülni. Szerencsére még van jó két és fél hónap az őszi Nike rendezvényig, és tavaly is ilyentájt kezdtem rákapcsolni, úgyhogy egyelőre nem aggódom, időm van, szerintem idén sem lesz ezzel probléma.

Kulcsszavak: Futóblog

Valamikor hajnali fél három magasságában arra ébredtem, hogy egy nő ordít a lépcsőházban. Alapjáraton nem hallottam volna meg, de mióta konstans harminc fok felett van a hőmérséklet, nyitva van az ablak a bejárat felett, hogy legalább minimális lég-, de azért visszafogott szúnyogmozgás legyen. Na szóval, visított a nő, mint aki legalábbis kettő másikkal kapta rajta az urát, tartott az egész vagy két percig -- ami hajnalban azért elég soknak tűnik --, majd amilyen váratlanul kezdődött, ugyanolyan gyorsan véget is ért a dolog, csend lett. Nagyjából fél óráig, mikor is ismét zaj támadt, konkrétan meg nem mondom mi, de nekem úgy tűnt, mintha valami közepesen tömöret hétszer belevertek volna egy fa ajtóba. Hétszer. Hajnali háromkor.

 

Amúgy ez egy teljesen normális ház, hulla sem volt mióta ide költöztem, így ugyan nem a rettegéstől, de nem tudtam visszaaludni, minek köszönhetően mostanra kiolvastam az internetet, és már majdnem rávettem magam, hogy rendet rakjak a könyves- illetve DVD-polcomon, de aztán a hajnali tisztánlátás eredményeként rájöttem, hogy mindennek semmi értelme amíg nem bővítem a tárolókapacitást, ergo, hamarosan lehet, hogy megint lesz IKEA- és fúróblog. Volt időm a számvetésre is így hajnaltájt, durva dolgok kerültek napvilágra. Többek között az, hogy július van,  tehát öt éve lediplomáztam, lassan másfél éve nem tudok napirendre térni egy nő felett, két héten belül itthon is kapható lesz az új Xbox 360, három hónap múlva 29 éves, négy hónap múlva pedig kétszeres nagybácsi leszek (Pannának kishúga érkezik), öt nap alatt a fizetésemnek csak kevesebb, mint harminc százalékát sikerült elvernem (új személyes rekord), és már csak nagyjából 80 napom van, hogy felkészüljek az őszi Nike félmaratonra.

 

Szóval amúgy repül az idő, csak hajnali három és reggel kilenc között lassul be egy kicsit...

Kulcsszavak: Mindennapok

2010/07/03

Amúgy azt szeretném kérdezni a tisztelt Miniszterelnök úrtól, hogy a "nemzeti együttműködés" plakátját követően a képmását mikor kell majd kitennünk a falakra, illetve kívánja-e majd, hogy május elsején felvonuljunk a tiszteletére, vagy esetleg egy másik dátum lesz kedves a szívének?
Kulcsszavak: Véleményemvan

Tartottuk magunkat "hagyományhoz" és a lányokkal a mai napon megtekintettük a Twilight harmadik részét az Eclipse-et. Annyi pozitívumot mondhatok, hogy mindenképpen jobb, mint a második rész, habár önmagában, mint szórakoztatás céljából készült film, még mindig egy kalap szar az egész, nevetséges dialógokkal, kínos jelenetekkel és olyan karakterekkel, akik között egy szemernyi kémiát sem lehet felfedezni. Persze már azt is a film javára lehet írni, hogy sokkal kevesebbet röhögtünk rajta fennhangon, mint a tavalyi New Moonon Ha jól számoltam, akkor legalább három poént is sikerült belezsúfolni a majd két órába, azonban én mégis csalódottan távoztam, ugyanis végig Jacob és Bella szerelmének drukkoltam, lévén ha ők kelnek egybe, akkor happy endként egy egész kosárnyi cuki kiskutyát hozhattak volna össze...
Kulcsszavak: Filmek

bateman

< <


©2009 Sarok.org

Search marketing