barackbarka

< < > >

H2905121926
K3006132027
Sz3107142128
Cs0108152229
P0209162330
Sz0310172431
V0411182501

Isten előrement, a csúcson vár be

2006/05/09

a füst meg a homály

12:37:03, barackbarka
Füst, félhomály, gitárzene, de a koncert csendesülős.
A tömeg szélén ülünk, a dalok enyhén álmosítóak, még jó, hogy a taps a számok végén mindenkit felráz.
Egy lány próbál úgy kijutni mellettem, hogy lehetőleg ne taposson rá se ujjakra, se más lábára.
Farmergatya, póló, kibonott haj, átlagos, arányos arc.
És nem csak ő néz ki így. Amennyire átlátok a porszemcséivel kavargó levegőn, kábé minden lány ugyanez.
15-25 évesek, többnyire vékonyak, csinos nadrág, barna szem, félhosszú haj, felső, kilógó derék.
Mindenki ugyanaz.
És nyilvánvalóan én is.

Mert mindenki egyéniség, hát persze. Mindenkinek a haja máshogy csillog, más az esése, vannak benne aranyszínű szálak, vagy nincsenek. Mindenkinek mások a gondolatai, saját magára jellemző az arckifejezése, máshogy fogja a tollat. Mindenki más kaját szeret, máshogy nevezi a kutyáját, és másként próbál átjutni az életén.
A Vörös, a Duci, a Hosszúlábú, a Göndör és a Csókosszájú: tudjuk róluk, hogyne tudnánk, hogy mind-mind különböző és eredeti személyiségek.
Csak ez nem egy füstös szórakozóhelyiség padlóján ülve fog kiderülni róluk.
1 hozzaszolas

2006/05/08

szövegért - nem ért szöveget

12:00:52, barackbarka
Hajjajjajjajajj, az angol felsőfok szövegértése mintha egy egész aprócskát meghaladna engemet.

"But, as with other former colonial powers, such as France and Belgium, there has been no public settling of accounts, no pressure for colonial reparations or for old men to be tried for atrocities carried out under the union flag."

Kár, hogy tíz barokk körmondattal próbálunk körülírni három szót, remélve, hogy akihez beszélünk, rájön, mi az a rövidke tőmondat, amiről szóló rejtjeleinket meg kell fejtenie.
0 hozzaszolas

2006/05/07

18:44:39, barackbarka
"Özvegy Bermanné egyetért avval, hogy Marilee valóban használt engem, de szerinte nem arra, amire apám gondolt.
-Maga volt a közönsége. Az írók ölni képesek a közönségért."

Egy elmélet Kurt Vonneguttól (Kékszakáll), ami arra is érvényes lehet, hogy miért blogolnak az emberek.
0 hozzaszolas

kamaszbetegség tünetei

14:57:25, barackbarka
Nem szeretem a novellákat.
A terjedelmük többnyire 5 - 20 oldal, és azokból, amik a jobbik fajtából valók (mást pedig mért olvasna az ember?) egyszerre nem lehet se kettőt-hármat, se egy rövid részt olvasni. Ha kinyitom a könyvet, kapok 20 perc olvasásidőt, óra indul, és ha kész vagyok, tegyem le.
Tekintettel lehetnének azokra, akiknek a metrón 4 megálló idejük, vagy azokra, akiknek egy egész délutánjuk van olvasni - de ezek nyilván a regényírók lesznek.

Hm. Ahogy nézem az órámat, nagyjából 20 perc szabadidőm van.
...minek írnak százoldalas regényeket?? Elvesztem a fonalat, soha nincs elég időm képben maradni, a cselekmény csak pereg.. és a versek elvontsága, na ehhez most végképp nincs hangulatom.
Mit olvashatnék ennyi idő alatt...?
Áhh, megyek gitározni.
1 hozzaszolas

2006/05/06

lehet

20:27:21, barackbarka
egy bérgyilkos vagy egy kurva rendes ember?
Mondjuk jólelkű, rendes, becsületes, szerény és megnyerő - csak éppen pénzért embereket öl vagy a testét árulja.
Szerintem lehetséges.
Akkor, ha kicsit más az etikája, mint a többi embernek. Az értékrendszerében mondjuk ugyanúgy előkelő helyet foglal el a kedvesség, a tolerancia, az adott szó vagy a hit, csak éppen a bérgyilkos nem tartja értéknek az emberi életet, a kurva pedig.. saját magát?
(Hát igen, a kurvákkal gond lehet. Rájuk lehet, hogy nem áll ez az elmélet.)
De szerintem az elítélendő foglalkozásától függetlenül bármelyik ember lehet tisztességes és jó érzésekkel megáldott.
Megvan a lehetőség arra, hogy ne azt gondoljam, mint a tömeg.
0 hozzaszolas

meglátni

17:35:32, barackbarka
a mozgólépcsőn álló nő pillanatig látott arcában, miközben beszél
egy kitartóan csörgő telefonban
a ballagási beszédek által kiváltott rájátszottbeleéltkönnyben
a megtört és visszatükröződött fény illatában
tévémormogás, leonard cohen és autózúgás egyvelegében
íráson egy cetlin:

meglátni az abszurditás világát.


És miért nem rakok vesszőt a gondolatok végére?
Hogy hatásosabb legyen, természetesen.
Miért keresek olyan elemeket, amik a hallást, szaglást, látványt idéznek fel?
Hogy több oldalról fogják meg az embereket.
És figyelek arra, hogy hány benyomást írok le?
Magától értetődő, a hét tudat alatt hat!

Röhejes leszek - és abszurd. (De inkább röhejes.)
0 hozzaszolas

2006/04/23

19:58:42, barackbarka
Hahh. Egész délután sütöttem, eredményeim 2 kerek almáspite és két nagy tepsi almáspite.. hatszoros adagot alkottam, asszem körülöttem mindenki egy darabig ilyen amerikai típusú pitét fog enni, dehát kellett valamit csinálnom néhány kiló almával, amik már nem bírták volna sokáig..
És, ami a lényeg, nagyon finom lett.. :))
És jókedvem lett tőle.
Még filózok, mi legyen a mai tanulással: éjszakázok vagy holnap lefizetem őket egy tányér sütivel.. :D
3 hozzaszolas

2006/04/19

17:19:39, barackbarka
Összevissza forgolódtam a sötétben, sehogy sem bírtam elaludni. Este komolyan összevesztünk Miámmal: a vitában gyakorlatilag választania kellett köztem és az anyja között, azonban mivel az édesanyja csak dühöm illuzórikus céltáblájaként jelent meg, lehetősége sem volt nem őt védelmezni.
Valahogy mégis rosszulesett, úgy éreztem, elárult, csalódtam benne.
A szomszéd ágyon mocorgott, tudtam, hogy ő sem alszik, kiváncsi voltam, mit érez, de valami meghasadt, szakadék keletkezett közöttünk. Próbáltam ellazítani az egész tesetemet, de az álmok manója csak nem akart tündérport szórni a szememre.
Nagyot ásítottam: végülis délután mindketten sokat aludtunk, a szívem sem zakatol már, hogy ne tudnék elszunyókálni felkavart dobogása miatt.
Kinyitottam a szememet a feketeségben - talán mégsem barát, a barátság köteléke minden más viszonynál erősebb, tévedtem.
Erre a gondolatra egyszerre könnyebbültem meg és szomorodtam el, de igyekeztem az előbbi érzésbe kapaszkodni bele, így is jobb esélyeket biztosítva magamnak éjjeli utazásom megkezdésére.
De a hálózsákban hánytorogva melegem volt, ha ledobtam magamról, fáztam - sehogy se volt jó, ezért kitapogattam az ágy mellett a könyvemet, és igyekeztem hangtalanul osonni ki a szobából, tekintettel a tényre, hogy kis házikónkban nyolcan alszanak körülöttem. Felkattintottam a lámpát és kiültem a lépcső egyik kényelmesnek tűnő fokára olvasni az égő lámpa mellett egyre nagyobb számban gyülekező rovarok kedélyes zümmögése mellett.
A tekintetetmmel megkerestem a konyhai óra vörösen izzó számjegyeit: 0 óra 14 perc volt.
1 hozzaszolas

2006/03/27

nagyképű kiskacsa

19:47:38, barackbarka
"Azt mondta, nem lenne rosszabb nélkülem."
"Pff.." - nevet. " Ez nem túl kedves tőle."

Látszik az arcomon, amit gondolok vagy érzek. Gondolkodtam ezen, és nem tudom eldönteni, jó-e ez vagy rossz.
Jó, ha jókedvem van, mert nagyjából sugárzok.
Rossz, ha ki vagyok borulva, mert mindenki menekül előlem.
Tudom, hogy jól megszívhatom, hogy veszélyes, hogy őszintének tűnök ettől (hát az is vagyok ebből a szempontból), hogy csalódás érhet.
Dehát mit tegyek.
Ez van.

Olyan vicces, hogy mást se próbálok, mint közömbös lenni, valójában meg egy szélfuvallattól is meglepődök. Bántanak valakit, akit szeretek, és olyan szinten érzem át, mintha mellettem történt volna, pedig nem is ismerem a szereplőket. Hatással akarok lenni másokra, de rám van hatással minden kis mozzanat.
Ha minden rendben van, mint egy nagyképű kiskacsa, olyan erősnek érzem magam, aztán mikor egy nagyobb hullám közeledik, rémülten kezdek hápogni, de segítséget a világ minden kincséért sem kérnék.
Egy nagyképű kacsafióka vagyok, semmi több.
0 hozzaszolas

2006/03/25

..szabad megsiratni az ideálokat?

22:11:44, barackbarka
Naná.
Most szivesen sírnék, összetört egy picit egy álomkép - valójában már régesrég repedezett, nem ért váratlanul a széthullása, mégis, kicsit biztossá vált, hogy ez is csak egy naiv elképzelés volt, és ez most üressé tesz, elmos, kicsit csalódott leszek tőle, de mégse bánom.
Most kicsi gyerek vagyok, nyolcévesen szokott így elmúlni valami.
Rosszul érzem magam emiatt mégis, pedig terhes dolog ideálképeket hordozni magamban, jó érzés levetni, marad energiám másra, és talán ha semmi gyerek nem lesz már bennem, nem fogom érteni, de most, mikor még nagyon is sok kicsigyerek-elem van bennem, szomorú felnövögetni.
2 hozzaszolas
    Hegyi Álmodó öreg indián verse

    Nem érdekel, hogy miből élsz.
    Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
    és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
    Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
    Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
    hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
    az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

    Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
    Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
    hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
    és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
    Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
    az enyémmel vagy a tiéddel,
    Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
    megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
    vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
    az emberi lét korlátaira.

    Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
    Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
    hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
    az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet.
    Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
    ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből
    ered-e az életed.
    Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
    az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
    és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy ”Igen”!

    Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
    Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
    egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
    fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?

    Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide. .
    Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
    anélkül, hogy visszariadnál.
    Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
    Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
    amikor minden egyéb már összeomlott.
    Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
    és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.


    Közös naplók:



    barackbarka

    < < > >


    ©2006 Sarok.org