Isten előrement, a csúcson vár be

sokáig látszik az arcomon

2006-06-01 17:22:37, barackbarka

Lehajtottam a fejem a padra, nem akartam, hogy lássanak. Miért gondolják azt az emberek, hogy a sírás szomorú, sajnálatraméltó és - nyilvánosan legalábbis - szégyellendő dolog?
Nem igaz, felszabadít, jólesik, kiadhatom magamból a bánatomat.
Node mégis, ilyesmin sírni!
Éreztem, hogy könnyezek, és nem tudom abbahagyni, de közben kívülről is láttam magamat: "Látod, ezt is megértük, micsoda dráma..." - és nevettem.
A szoknyám barna anyagán egy aprócska könnycsepp rezgett, nem folyt szét, megtartotta a gömb alakját, bár egy kicsit belapult, ahol a gravitáció a szoknyához szorította. Néztem, egy idő után több társa is lepottyant mellé, miután megtették a kimerítő utat a szemgödrömtől az arcom széléig.
Láttam őket, és láttam, hogy ők bizony nem sajnálnak, és örültem nekik emiatt.

Később a metróra vártunk, egy cigányasszony jött mellénk kisfiúval:
" Nem tudnátok szegény kisgyermekes..." - rámnézett, az arcán megdöbbenés.
"Te sírtál?" - Csöndes bólintás, az arcán részvét jelent meg, hasonlóak lettünk valahogy, és egy másodperc múlva már valaki mást szólított meg.

Mondj már valamit, Anonim!

Hegyi Álmodó öreg indián verse

Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tiéddel,
Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.

Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy Igen!

Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?

Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide. .
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.

barackbarka

©2006 Sarok.org