7 hozzaszolas
Closed!
2004/10/20
2004/10/07
2004/10/03
2004/09/27
Ma nem tudom minek mentem be suliba. Trágya napom volt, idegbetegség a tetőfokon, szokásos. Hiányzott a kibaszott gitárom! Az új közös track járt csak a fejemben, és az épp körvonalazódni látszó zenekarom és az elbaszott elvetemült "in your face", "1000 MPH/h" hardcore amilyen az első számunk is. Muszáj volt ezekre gondolnom, mert szisztematikusan lemészároltam volna a körülöttem lévő retardált populációt. Mindenki hülye, nem vagyok oda való. Ráadásul rögtön ki is kell hagyjak egy próbát, mert a köcsög osztályommal megyek, a köcsög osztályfőnököm társaságában, egy köcsög helyre, köcsög osztálykirándulni. Az helyett, hogy a srácokkal gyakorolnék. Hülye vagyok! De azt hiszem, fogom majd szépen a zenéimet és onnantól le van szarva mindenki. Egytől egyig! Leszarok mindenkit és megmaradok azoknak a srácoknak akik érnek is valamit, mert ebből a szardobálásból ami ebben az osztályban van, már hányingerem van. De akkor sem... Mert Stand & Fight!
2004/09/25
Na igen! Ma délután 15:15-kor ütköztem Némóval, Ferikével és Pornstar-ral a Ferenc körút vonzáskörzetében (értsd: Ferike munkahelye, a Corvin mozitól pár lépés, Pornstar-ral pedig aluljáró). Némó volt az őszi Mikulás. Mindenki megkapta a pakkból azt amit az előzetes egyeztetéseknek megfelelően kért. Én egy Stand & Fight - Together we win CD-vel gazdagabb, de 3300 magyar királyi pengővel szegényebb lettem, de nem csináltam rossz üzletet. Némóval és Ferikével beszélgetés kb. 16:15-ig. Búcsú után én a Deák térre metróztam, ahol a régi társaságommal találkoztam és instant csatlakoztam hozzájuk a Vársoligeti Műjégpálya felé vezető útjukon. Megérkezés után, gyors terepszemle, majd megállapítottuk, hogy a streetball és görhoki banzáj már erősen a végéhez érkezett, úgyhogy bugáztunk egy lasztit és amég a staff pakolt, a versenyzők távoztak addig mi streetball-oztunk kicsit így haveri szinten. 18:00-kor hagytuk el az objektumot, miután a kollégák aka. a haverok ellenállhatatlan vágyat éreztek a csocsó iránt. Oktogonnál out of millenium underground és onnantól két irányba. Ők Buda felé pótlóval, én Borárosra villamossal. 20:02-re sikerült betoppannom a szobámba. Vacsi, duma anyumékkal, meccsnézés, és az újdonság biztonságimásolat-formátumba történő mentése volt a program. Elsőre nem igazán tűnik maradandónak nekem ez az album, habár nem is nevezhető rossznak. Viszont az utolsó szám, amire már Némó is felhívta figyelmem, nagyon belemászott a fülembe. Iszonyat jó, úgyhogy már egy ideje azt hallgatom. Szóval Stand & Fight - So much more!
2004/09/22
2004/09/19
2004/09/12
Hosszú idő után sikerült egy pozitív hétvégét zárni. Mesélni nem mesélek, mert minek, igazából semmi érdekes nem történt csak az, hogy voltunk DÖK-ös társaimmal Révfülöpön és alkottunk. Aztán képzelje mindenki hozzá a lényeget. Na de annyit segítek, hogy Szász Attila kolegám, már este nyolc órakor a józanodást válaszotta, majd egy rövidke szunyóka után a második üveg tequilát és egy 7 decis gin-t. Kb. hajnali 4 órára sikerült, ember szerű formát felvenni. Elragasztgattam a Zenittől kapott Buzi-e vagy matricáimat is. Kár, hogy csak három volt, mert vagy nyolcan kértek, hogy ők is ragasszák. Igazándiból csak egy dolog zavart, de az nagyon. Mégpedig az, hogy 40 órát nem igazán bírtam ki a kedvenc zenekaraim nélkül és néha erősen feszültté váltam. De ezt leszámítva egy óriási poén volt az egész teljes pénteki nap ill. a szombat hajnal. Rövidke alvás után és egyéb tevékenységek után szombaton 11:30-kor léptünk le, vagy ahogy Kerek Máté kolega mondta "hagytuk el az objektumot". Egy kurvára torz és elbaszott hazavonatozás következett a Déli pé ú-ba, ahol csekkoltam drága megmentő szüleimet és kocsival húzás haza. A mai nap meg, telt ahogy telni szokott, relaxálással.
