azertse naplója

jé.. én mindent elfelejtek.
hogy mihez hasonlítok most leginkább?
a macimézhez, ami félig kiürült, fejrefordítottuk, aztán vissza, és az áttetsző fejében csordogál a trutyi.
édes, aranyos, üres.

húúúú
de süket ma a nappal!
egy mesélő nekem mesél és értem, és élvezem mert ő tudja, hogy nem mese.

tegnap ketten fogták a két karomat. szorították és a falhoz löktek (érzem a vakolatot a könyökömön, látom a horzsolást a hátamon)
kérdeztek néhányat.
csupa olyat, amire nem illik válaszolni.
én válaszoltam, körmondatok kígyóztak elő a számból, indaként tekeredtek a nyakaik köré, bekúsztak az orrlyukaikon, fel az agyukig, ott végzetes szorítást mértek a tekervényes kocsonyára s holtan estek össze.
a járókelők továbbmentek, a gépek továbbdolgoztak, az autók továbbhajtottak.
én leporoltam a ruhámat, és továbbfogalmaztam.

- litográfiákat készít. és nekem tetszenek.

halvány lenyomatként pusztulok szét, és újraalakulok.
sejtelem vagyok.
magasról néztek rám, egészen kicsi gyerek vagyok, felfelé tekintő, hideg szemekkel.
az álmos reggeli sóhajod vagyok.
a kiürült cigarettásdobozod gyűrődése vagyok.
a szétrohadt őszi levél hűlt helye vagyok.
az asztal sarkába vágott könyököd sajgása vagyok.
a fürdőszobatükröd párája vagyok.
az éjszakád kis neszezése vagyok.
a nappalod süketsége vagyok.
az észrevétlen karcolás vagyok a bőrödön — testjeled.
aztán annyi sem.

szerintem megérdemelném, hogy olyan vékony legyek, mint akármelyik topmodell. olyan rendesen tartom a diétát. és a sport.. jó,hát megrándult most a vállam de holnapra elmúlik.
holnapra elmúlik minden.
van körtés füzetem.
lehet valaki irodaszer-mániás?
körtésfüzet kockás, és nagyon jó bele írni. jójó, nincs mit írni, de az út a törvény, tudjuk egy ideje. mi sokan. én+én+én..
(még diákkorból tudja az ember, hogy ha van nála egy kockás füzet, másra nem is nagyon van szüksége)

_{a magyarértelmező szerint a kockás a köznyelvben a négyzetrácsos szinonímája is. azóta előszeretettel.}

tudsz róla, hogy a "hogy"-ot 100ból 100szor "hoyg"-nak írod?

tenap még a nyakamat szorongatta, ma már levedlettem, mint a kígyóbőrt, s hagyom, hogy a bokámhoz nőve vonszolódjon ez a néhány kifizetetlen bizalmas kapcsolat.
nem, nem bánom, hogy nem látom az utat (hó esett megint).
nem bánom, hogy legjobb esetben is céltalanságból összehányt boglyának tűnök.
azt sem bánom hogy nincsnenek szép, szobatiszta álmaim.
na és azt meg, hogy amim van (van), az pedig nem kell senkinek, hát azt rég nem. rég nem bánom.

kicsit összemosódtak ma az egyébként torz képleteim. félek, hogy kitisztulnak.
símaléptű gondolatok vannak.
dögletes elszivárványosodás elől menekül az a kicsiny, almamagnyi ébredés — itt bent.

nem csinálok semmit.
de azt jól.

get down, get down
on your knees
and come around
it's your life
get down

gondolkodtam hogy leírjam-e
énnaplóm.
leírom.

harmadik napja haldokolt anyám. harmadik napja virrasztottunk. nappal néha arra ébredtem, hogy a homlokom a konyhaasztalon koppant. állandó ellátás. lopott ötperces zuhanyozások. semmi sem segített frissülni, semmi sem mutatott előre, tompult robot, keserűség.
állandósult halálhörgés. háromnapos, gondolattalan lebegés a veszteség biztos tudatában.
nem volt velünk, s még nem hagyott itt minket teljesen.
akkor a harmadik nap hajnalán (persze sírva, gyáván), összekaparva mindazt, ami megmarad belőlem, minen erőmet,bátorságomat, és legjobb tudásomat, odaosontam az ágyához. az ott virrasztó bátyám kiment éppen.
a füléhez hajoltam és odasúgtam neki, hogy már tudom, hogy mennie kell. menjen végre. ne kínozzon tovább minket. ne törődjön a fájdalmunkkal. menjen végre oda, ahová elindult.
pár órán belül meghalt.

ez csak azért jutott eszembe, mert megdöbbenve olvastam a következő sorokat ma:
A tibeti Halottaskönyvben például súgnak a haldoklóknak. Segítenek nekik meghalni.
A haldoklók ugyanis az esetek nagy részében hallanak még bennünket, földi társaikat.
Felelni nem tudnak már, de hallanak minket, értik is, amit mondunk, s túl a pánikon gyakorta csak arra várnak, hogy elengedjük őket.

szeretni.

van ötezer forintom. emlékeztek, honorárium
(www.unitmagazin.hu)
most megyek, és elköltöm.