azertse naplója

ó, te szegény, elhagyott napló!

amikor utoljára láttalak, még egész más színben tűntél fel. jobb színben voltál, kicsim. konkrétan: volt színed.

mi ez a szürkeség, mi ez a szögletesség? hová lett a játékos idétlenség, az a szép hadnemondjam milyen barnaságod?

drágám, mire legközelebb jövök, kérlek, szedd össze magad. 

jól látom vajon, hogy majdnem napra pontosan egy éve jegyeztem be ide utoljára?

rövid összefoglaló:

hideg van és netkafé.
gyűlik a napszemüveg-gyűjtemény, és a gyertyák lassan elárasztják a szobámat. indiai rondarózsaszín üvegmécses itt lapul a táskámban a gyógypapucs mellett..
.. hát mert nem mentem be dolgozni (szakmai gyakorlat) a kórházba, feruárban viszont vizsga.
de előtte még (31-én) gyorsan elválok, 12.000 ft okmánybélyeg ellenében.
a város unalmas, a nővérem megbolondult, a nagylányom szeptembertől iskolás lesz..
csak én vagyok konstans elmebeteg.

menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne
menni kéne

na, álljatok csak ide, a szakadék szélre!
téged azért löklek be, mert nem veszed fel a telefont.
téged azért, mert nem hívsz fel.
téged azért, mert hülyeségeket beszélsz szakadatlanul.
téged azért, mert okosságokat beszélsz.
téged azért, mert nem hiszel bennem.
téged azért, mert nem hiszel magadban.
téged azért, mert csak bennem hiszel. úgy nem lehet.
téged azért, mert azt hittem tökös gyerek vagy. és nem.
téged azért, mert hülyének nézel.
téged azért, mert imádsz.
téged azért, mert én ilyen csúnya gonosz vagyok.

na, milyen a repülés?
azért a földetérés előtt elkapom őket, és visszaállítom a szakadék szélére. menjenek amerre akarnak. nekik se legyen jobb, mint nekem.

görcs, tűfény, zebrarajz a félelem
fél
elem
félbevágott kutyafutta. emlékszel? olvastad.
minek, minek, hogy legyen miről beszélgetni.

- nem akarok bolondok közé keveredni
- ahogy látod, itt többnyire mindenki bolond

toporzékolok.

lapos, kerek gyetya három kanóccal.
a magányos esték tökéletes megvilágításban.

vannak, akik ilyenkor egy kocsmában az élet értelméről beszélgetnek.
hűha, bazmeg.

tüzesfekete tekintet a lehúnyódó pilla mögül.
homlokom a kiságy rácsán, cirógatásom a meleg kis homlokon. kalimpál a szívem, valahogy furcsán ritmustalanul.
fájós sírás, felnyalábolom, magamhoz ölelem.
varázsigék.
éjjel fél egykor, fél kettőkor, fél háromkor..
beteg az én kis alvóbabám. puha keze, az én kezemet fogja, és öleli magához mackó helyett.
nem tudod elképzelni, mennyire akartam inkább én betegnek lenni.

most meg ugrál az ágyon. végre rosszalkodik.

vizualizélés
van

dehogy hányunk...
röhögünk.
az élet alapvetően vidám dolog.
(tényleg. most nagyon nevetek. rajtatok, igen. igen. én értékelem az utamba eső véletlen humort. egyáltalán: észreveszem. a többisok, amit nem veszek észre az legyen a ti bajotok. azon nevessetek ti.)