Éjszakai menedék

valami nincs meg bennem többé

az kevés több, ami ért is valamit

belőlem, elveszett egy pillanat alatt

idő kellettem hogy felismerjem

 

jobbik felem lettél, hanem is mondtam

és elengedtelek, gyenge hanggal szóltam

utánad, gyenge karral tartottalak és

gyenge szívvel szerettelek is

 

minden olyan ködös és valótlan

vénember lélegzete az enyém

elárvult világok egyikén, senki

sem viszonozza lélegzésem

 

mi a magány ha nem ez?

ki vesztett ha nem én?

rám borulna az ég, ha látná

mily egyedül keringek imhol

Szárnyakat akartam, karmaim nőttek

fellegek közt vágytam élni és mégis

évek óta csak zuhanok, akarom

hogy félelem dobogtassa szívemet

 

legalább legyen ami életben tart

szörnyethalnék a gondolattól is

nem kell látnom szememmel mi vagyok

érzem a vágyam, dühöm, haragom

 

lásd milyen mélyen vagyok, lásd

zuhanásom milyen sebesen gyorsul

nem bánt már semmi, csak az,

hogy ne tudd honnan és miért

 

ha megkérdezed hazudok

mert már ez vagyok

akkor nem hazudtam volna

akkor nem zuhannék

 

Ki tette ezt velem, kinek az arcát látom?
Világom szintetikus lángokban ég, nincs
benne menedék, nincsenek tengerek
elapadt a folyó mi hazavezet, hogy jutok vissza?

Karom a lángokba merítem, fájdalmad ad erőt
egy leszek veled és felveszem a harcot, magammal?
Ki lett gyilkosom, ki vette el tőlem a világom
világosságát, vizeim hűsét árnyékok titkait?

Hány halált érdemel ki tesz és milyet ki hagy?
Darabokra tépem azt aki abból lett mit kidobtam
emlékem paradicsomának kovácsoltvas falain
túlra a semmibe, marakodjon rajta az ördög és a nő

Mégis hibáztam mikor nem láttam a kettőt, a kettő
együtt, egyként, egynek, mennyire azok
kezemmel szaggatom ki belőle az ördögöt és ördögből
a nőt, hogy értse és érezze nem lehet gyilkosom

Sokan megkérdezték az elmúlt években miért nem lettem végül lelkész. Erre van egy kellemes, kényelmes válaszom ami akkori kapcsolataimmal kapcsolatos, de az igazság távolabb van ezúttal és nem is odaát. Nagyjából akkor éreztem, hogy nem az az én utam mikor az ágyam mellett a Biblát felváltotta az Öt gyűrű könyve és a Hagakure. Tizenhárom éves voltam.

Vannak filmek amiket készakarva nem nézek meg, ezek főleg francia filmek. Nem mintha különösebb ellenállásom lenne velük szemben, de egy érdekes részét képezik filmes emlékeimnek az örök kedvenc Profitól, a kultklasszikus Nikitán át a modern Elveszett gyerekek városáig. Ilyen film volt számomra a 36 is...mostanáig.

 "A bosszú nem igazság. Az erőszak nem hatalom." jeligével reklámozták akkor és én magamban remekül megfogalmaztam, hogy pedig szerintem a bosszú igazság, az erőszak pedig hatalom. Ezzel együtt is nem tudok még egy ilyen elgondolkodtató filmszöveget mondani ami ilyen sokáig szürke állományomban ragadt volna. Már akkoriban is foglalkoztatott, hogy mivel más a film a többi akkori darabtól. Mégsem néztem meg.

Leadta a tévé és kihagytam. Majd egy évig kerülgettem a gazdaságos dévédék polcain míg ma végül elszántam magam (a Klónok háborúja megtekintése után) hogy valami sötétebbre vágyom. Általában a rendezőknek velem könnyű a dolguk. Szemem csak egy-két dolgot keres a képernyőn minden témában, itt a hosszú bőrkabátokat és cigarettát, amik meglétekor már bármilyen történetet szívesen nézek végig. Mégis vanna rendezők akik nem elégítenek ki így sem, de ez már legyen az én bajom.

Kezdjük a címmel: emlékszem nagy keletje volt akkoriban számszerű címeket adni filmeknek, könyveknek, de ha megölsz sem tudok más példát hozni rá mint a 36-ot (na jó, 24 meg 13-as szám). Mindig valami nagyon komoly okuk volt ami meghatározta az egész filmet és gondolom azt hitték ezzel valami misztikumot csempésznek a műélvezetbe. Talán már a franciák is unták, hogy anno minden Alain Delonos film címében szerepelt a "zsaru" szó és tudatosan próbálnak kitekert címeket adni (pl. Zsaru, Egy zsaru véréért, Ne ébreszd fel az alvó zsarut..stb). Most van ez a 36, ami még csak nem is misztikus, bár jól titkolja a film mi az. A történet a 36-os ügyosztály/egység/szekció belügyeiről szól és egy olyan modern rendőrdrámát mond el, hogy csodálkozom amerika még nem lopta el és filmesítette meg, hogy aztán adhasson neki Oscar díjat azonnal, kettőt és kinevezze amerikai filmklasszikusnak (azoknak mondom akik nem tudják: ezt tették a Szigorúan piszkos ügyek trilógiával és az álomgyár segglyukán a Tégla címen jött ki).

Szóval az alaptéma zsaruk és sötét zsaruk rideg napjai...lehetne ezt undorítóan is persze, de arra itt vagyunk mi magyarok (ld. Tabló-egy romazsaru története) szóval a franciák megtehetik azt, hogy jó filmet forgassanak ilyen alapanyagból. És mivel nem mindegyik buzi csigazabáló (viva la előítélet) olykor meg is teszik, mint például most. Ne higyjünk a krimi besorolásnak, ez azért van csak ott hogy átverjenek, de ezt már megszoktuk. Egy drámáról van szó, igazi Victor Hugo stílusban nyomorultakkal, igazságtalanságokkal és veszteségekkel. Mindez modern köntösben.

Történik, hogy egy furgonos rablóbanda sokadszor csap le a pénzszállító autókra. Ezzel egyidőben a 36-os részleg vezetője utódját készül kinevezni és attól teszi függővé annak személyét, hogy a két rivalizáló szakaszparancsnok közül ki képes elfogni a rablókat. A valaha volt barátok, mára már távoli ismerősök harca fellángol és mindent kockára téve igyekeznek megszerezni a posztot és letartóztatni a rablókat. A párbajuk eldurvul és azok fizetik meg az árát akiknek a legkevésbé kellene.

Isten ellen való vétek lenne többet lelőnöm a sztoriból. Aki fogékony a jól megkomponált rendőrdrámákra, a kiváló színészi játékra és a film-noir stílusra vagy csak hozzám hasonlóan elég neki a bőrkabát és a cigaretta látványa kigett rendőrökkel párosulva akkor feltétlen ajánlom megnézésre.

Mennyit visel el szemem?
Milyen távol vagyok attól
akivé válnom kellett volna
ha változhattam volna, nem tudok.

Véres könnyeket hullajt értem
hangtalan ima és csendes áhitat,
csak én nem leszek olyan mint voltam
nem én, a világ forgott elfelé, elhagytam

Szájamban keserű íze lesz a szavaknak
ha nem neki mondom és nem róla éneklek
mert nem akartam változni és azt sem hogy ő
hát minden megváltozott számunkra, nem félek

tudom hogy ösvények nélkül is vezet út
lábam halott napok homokjára hullik, elrugaszkodom
magamba fogadom az univerzumot, gyűlölettel, elfogadom
nem alkothatok más világot ha ez az enyém

I am the weapon of choice.