Ha rámnéz, azt hiszem álmodom.
Álmomban még mindig szeret,
álmomban emlékszem a nevére.
Miért ébrednék?
Túl vagyok azon, hogy magam
lehessek és vágyjak arra aki
valaha voltam, az lettem aki
lehettem: megbánás nélküli.
Az élet fájának tövében
kuporgó első gyermek
ácsingózva a gyümölcsre
mely nem neki ért, megkaptam.
Álmomban látom viszont
otthonom táját, aki lettem
és aki nem vágytam lenni.
Innen nem érzem egyiket sem.
Sebes patakban elsodródott
ág vagy levél lehetünk, és mint ilyen
a fát soha nem lelhetjük meg, csak
várjuk, hogy feltűnjön egyszer a tenger.
le a tetejére
