Sógun árnyéka - Sonny Chiba ismét rossz
Eljött a hideg évszak, az influenza és
annak az ideje, hogy szamurájos filmeket nézzek. A Black Mirror
kiadó az elmúlt években változó milyenségben adott ki filmeket, de
magam részéről a kezdet kezdete óta támogatom őket kiadványaik
megvásárlásával. Idén novemberben három filmet is kiadtak, azonos
stílusú csomagolásban és a címek alapján valamilyen
sorozatszerűséget alkotva.Bárki hihetné joggal, hogy a "Sógun-trilógia"
előző része után nem sok kedvvel ültem volna le a harmadik filmhez.
Ez azonban nem teljesen igaz. Van akkora különbség keleti kardozós
film és keleti kardozós film között, hogy egy ilyen lapjárásból is
diadalmasan jöhessen ki az ember a parti végén. No meg más
választásom sem volt, hiszen szokásomnak megfelelően egyszerre
rendeltem és vettem meg a sorozatszerűség tagjait.
Itt már a címválasztásnál megtörni látszik az "Öld meg a Sógunt!" koncepció ami kifejezetten megnyugtató. Az viszont kevésbé, hogy a VALÓDI borítón (mert ugyebár nem ezek lettek a végleges korrektúrák) Sonny Chiba éppen buta arcot vágva valaki kardjába dől éppen. Szerintem bátran lehete a legspoileresebb borítóképnek nevezni még akkoris, ha Sonny-boy igen kevés filmet él túl amiben szerepel.
Recens filmünk története ismét a japán történelemórák sűrűjébe hajít minket, amikoris a harmadik sógun arra készül, hogy az elsőszülött fia helyett a másodszülöttet tegye meg utódjának. Micsoda eredetiség! Alig két filmmel ezelőtti darab szólt ugyanerről! Csak éppen akkor a második sógun tervezett ilyesmit és akkor (is) meghiúsult a terve. Minden rosszindulatunkat félretéve azonban a helyzet jelentősen kellemesebb, mivel ezúttal csak hátteret szolgáltat ez a véres harcoknak, ahogyan azt egy ilyen nívójú történetnek tennie kell.
Rögtön a film elején a fiatal utódot és kíséretét terepszínű (fekete-fehér csíkos) harcosok kisebb serege támadja meg, azonban a szereplőlista legördülése közben a fiút mégis megmentik különböző fegyverekkel felszerelkezett szamurájok. A harc kifejezetten látványos, a zene kellemes aláfestése az ilyenkor elvárt hangulatnak és egyébként is mindennel meg lehetünk elégedve etéren.
Hamar kibukik, hogy valakinek Edóba kellene kísérni a fiút, lehetőleg az ellene küldött hadseregen átverekedve. Erre rögtön vállalkoznak is a ronin szamurájcsapat tagjai és vesszőfutásba kezdenek a bajszos Sonny Chiba vezette sereg és a ninják elől. Különösebb gond ezzel szerintem nincsen, különösen úgy, hogy a kis csapat vezetőjének múltjáról kiderülő apró utalások teljesen más, teljesen különleges ízt adnak a történet végkicsengéséhez ami igazán jót tett a mélyebb, ha nem is annyira, rejtett tartalmakra éhező lelkemnek.
A jelenetek nagyon szépen fényképezettek és a zene is illik az eseményekhez. Még olyan kilengéseket is elnéztem, sőt élveztem mikor a lovaglós jeleneteknél modern J-Rock zene szólt, ami ha egy Iron Maiden színvonalat nem is képviselt, kifjezetten üde és friss értelmezést adott a jódolgukban szerte széjjel robbanó katonáknak és lovaiknak.
Nem igazán rejtem véka alá, hogy a három film közül ez a film tetszett a legjobban. 1989-es, itthon is adták a mozik, de ismételten nem a régi szinkront tartalmazza a korong. Ínyenceknek ott az eredeti hang és a magyar is kifejezetten elviselhető. A kép ismét kristálytiszta, elégedett vagyok a kiadvánnyal, de ismét el kell mondani, hogy csak ugyanazon öt film előzetese teszi ki az extrákat. De legalább a menü más...
Igaz, hogy van egy két gyerekbetegsége (nem vagyok meggyőződve a hónalj alá fogott lándzsa halálos voltáról) és néhány jelenetnél elgondolkoztam, hogy szerencsétlen lovak vajon hogyan menekülhette meg a tűz- vagy vízhaláltól bizonyos jeleneteknél, de mint szamurájfilm kiválóra vizsgázott az alkotás. És igazából, így influenzából kilábalva, végére érve a "sóguntrilógiának" tökéletesen megelégszem ennyivel.
Itt már a címválasztásnál megtörni látszik az "Öld meg a Sógunt!" koncepció ami kifejezetten megnyugtató. Az viszont kevésbé, hogy a VALÓDI borítón (mert ugyebár nem ezek lettek a végleges korrektúrák) Sonny Chiba éppen buta arcot vágva valaki kardjába dől éppen. Szerintem bátran lehete a legspoileresebb borítóképnek nevezni még akkoris, ha Sonny-boy igen kevés filmet él túl amiben szerepel.
Recens filmünk története ismét a japán történelemórák sűrűjébe hajít minket, amikoris a harmadik sógun arra készül, hogy az elsőszülött fia helyett a másodszülöttet tegye meg utódjának. Micsoda eredetiség! Alig két filmmel ezelőtti darab szólt ugyanerről! Csak éppen akkor a második sógun tervezett ilyesmit és akkor (is) meghiúsult a terve. Minden rosszindulatunkat félretéve azonban a helyzet jelentősen kellemesebb, mivel ezúttal csak hátteret szolgáltat ez a véres harcoknak, ahogyan azt egy ilyen nívójú történetnek tennie kell.
Rögtön a film elején a fiatal utódot és kíséretét terepszínű (fekete-fehér csíkos) harcosok kisebb serege támadja meg, azonban a szereplőlista legördülése közben a fiút mégis megmentik különböző fegyverekkel felszerelkezett szamurájok. A harc kifejezetten látványos, a zene kellemes aláfestése az ilyenkor elvárt hangulatnak és egyébként is mindennel meg lehetünk elégedve etéren.
Hamar kibukik, hogy valakinek Edóba kellene kísérni a fiút, lehetőleg az ellene küldött hadseregen átverekedve. Erre rögtön vállalkoznak is a ronin szamurájcsapat tagjai és vesszőfutásba kezdenek a bajszos Sonny Chiba vezette sereg és a ninják elől. Különösebb gond ezzel szerintem nincsen, különösen úgy, hogy a kis csapat vezetőjének múltjáról kiderülő apró utalások teljesen más, teljesen különleges ízt adnak a történet végkicsengéséhez ami igazán jót tett a mélyebb, ha nem is annyira, rejtett tartalmakra éhező lelkemnek.
A jelenetek nagyon szépen fényképezettek és a zene is illik az eseményekhez. Még olyan kilengéseket is elnéztem, sőt élveztem mikor a lovaglós jeleneteknél modern J-Rock zene szólt, ami ha egy Iron Maiden színvonalat nem is képviselt, kifjezetten üde és friss értelmezést adott a jódolgukban szerte széjjel robbanó katonáknak és lovaiknak.
Nem igazán rejtem véka alá, hogy a három film közül ez a film tetszett a legjobban. 1989-es, itthon is adták a mozik, de ismételten nem a régi szinkront tartalmazza a korong. Ínyenceknek ott az eredeti hang és a magyar is kifejezetten elviselhető. A kép ismét kristálytiszta, elégedett vagyok a kiadvánnyal, de ismét el kell mondani, hogy csak ugyanazon öt film előzetese teszi ki az extrákat. De legalább a menü más...
Igaz, hogy van egy két gyerekbetegsége (nem vagyok meggyőződve a hónalj alá fogott lándzsa halálos voltáról) és néhány jelenetnél elgondolkoztam, hogy szerencsétlen lovak vajon hogyan menekülhette meg a tűz- vagy vízhaláltól bizonyos jeleneteknél, de mint szamurájfilm kiválóra vizsgázott az alkotás. És igazából, így influenzából kilábalva, végére érve a "sóguntrilógiának" tökéletesen megelégszem ennyivel.
le a tetejére
