Éjszakai menedék

Eljött a hideg évszak, az influenza és annak az ideje, hogy szamurájos filmeket nézzek. A Black Mirror kiadó az elmúlt években változó milyenségben adott ki filmeket, de magam részéről a kezdet kezdete óta támogatom őket kiadványaik megvásárlásával. Idén novemberben három filmet is kiadtak, azonos stílusú csomagolásban és a címek alapján valamilyen sorozatszerűséget alkotva.

A Sógun-trilógia (nevezzük egyszerűség kedvéért így ezt a sorozatszerűséget) első része még idegen lehet a hazai közönség számára. A másik kettővel ellentétben nem mutatták be itthon mára már legendássá avanzsált szinkronnal és ez közülük a legrégebbi is. Eredeti címén Sogun, van benne Sonny Chiba, így nincs okunk feltételezni, hogy ne lenne a sorozat része.

Persze csak akkor ha eltekintünk attól a ténytől, hogy Sonny anno minden valamirevaló történelmi akciófilmben részt vett és, hogy az amcsi felebarátink előszeretettel címszerűsítenek mindent valamilyen Sógunnal kapcsolatos témájúra, ha kell akkor az eredeti filmek durva és etikátlan átszerkesztésével is (ld. Magányos Farkas és farkaskölyökből lett Sógun orgyilkosa).

A film története jól indul: a második Sógun halála után felmerül a gyilkosság gyanúja hűséges szolgáiban és mint ki is derül valóban mérgezés lett az uralkodó végzete. Oka ennek, hogy az udvartartás megoszlott az örökösödés kérdésében és még mielőtt a Sógun másodszülöttjét nevezhezze volna meg akarata szerint így megmerényelték, hogy a törvényes utódja a dadogós és előnytelen külsejű elsőszülöttje legyen. Az utódok között hamarosan kirobban az ellenségeskedés és híveiket maguk köré gyűjtve versengenek a nemesség és a császár kegyeiért, hogy az kinevezze őket a harmadik sógunná.

Hogy a címnek legyen valami köze is a filmhez megjegyzem, hogy igen nagy és fontos szerep jut itt a szamurájokra, azok jellemére és személyes képességeikre. Elgondolkodtató, hogy ebben a nemzet sorsát meghatározó szituációban ki hogyan viselkedik, ki nézi saját érdekét és ki hogyan próbál elszámolni lelkiismeretével. A film nincsen szerencsés helyzetben, mert minden idők legjobb szamurájfimjének a fekete fehér Harakirit, történelmi tablójának az Ég és Föld című alkotást tartom ebben a témában és ha végül nem is jut a Kagemusha film sorsára, elmarad az említettektől.

Lehet ilyenkor a felfokozott elvárásokat okolni vagy hogy nem megfelelően kezelem a régi filmet. Sonny chiba szerepe nagyon hálás, hiszen Jubei-t játsza és még a legendás félszeműségre is választ kapunk, de nem olyan központi szereplője a filmnek, hogy elvihesse a hátán. A történelmi események nem tisztázottak ki hol merre is van egymáshoz képest. Ezt egy tényleg egyszerű skiccelt térképpel lehetett volna áthidalni, igazán nem egy CGI-os dolog, mert így igen hamar érdektelenek leszünk aziránt, hogy a sokadik ismeretlen arc és szereplő meghal vagy éppen elér bármit is a képernyőn.

A harcok terén sajnos nagyon közepesre értékelhető a dolog: az egyetlen valamirevaló kardpárbaj egy varázslattal dől el tulajdonképpen és az úgynevezett ninjafalu és annak lakói nemigazán csillogtatják meg elzárkózottságukban gyakorolt, csiszolt művészetüket. A történet úgynevezett feloldása is felemás, hiszen a végén egy nemkívánt narráto és jól be is közli, hogy mindez cxsupán egy rossz álom volt, a valóságban nem történt ilyen. Ez egy olcsó és részemről nem kívánt fordulat, örülök, hogy az ilyen és ehhez hasonló befejezések néhány évtizede kivesztek az igényes filmművészetből.

Amire azonban kétségtelenül büszke lehet a kiadvány az a képminőség. Kristálytiszta kép még a nagyobb tévén is, mozgalmas csatajeleneteknél is élvezetes a látott cselekmény. Maga a film is nagyon szépen fényképezett, melyhez hozzájárul az autentikus zene és hangeffektek alkalmazása is. A szinkron hallgatható, az eredeti hang is remekül szól, így audiovizuális értelemben is kiválóan teljesít.

Extrák terén azonban ugyanaz az öt film előzetes szerepel csak mindhárom kiadvány esetében ami elszomorít egy kissé. Ráadásul még nem is a kiadványok előzetesei, de valóban nem ez a lényeg.

Korántsincs arról szó, hogy ez egy rossz film lenne. Csupán nem hoz annyi újat egy szamurájfilmrajongó életébe mint egy hasonlóan Sonny Chiba főszereplésével játszott Éjszakai vadász vagy az újkori értelmezést használó Ronin-Gai. Magam részéről örülök, hogy megvan és tanácsolom mindazoknak a beszerzését akik hozzám hasonlóan szeretnek elmerülni ebben a különleges hangulatú miliőben.