Audrey, a netfüggő mami

2006/02/11

Madártej

13:35:46, audrey_csak

jó sok. nyamm-nyamm :-)

2006/02/09

12:54:27, audrey_csak

hűűű, de jót szánkóztunk.

2006/02/07

Népliget-Hermina út

08:54:22, audrey_csak

Please, segítsen valaki, hogy miként jutok el a legkönnyebben! Kezdek kissé összekuszálódni ... brrr, kisvárosi buta liba :-)
ja, tömegközlekedve persze:-)

2005/02/12

Kedves Idegen ... vagyis Te, aki túl kíváncsi vagy!

12:28:41, audrey_csak

Ha majd bejutottál a naplómba, hagytam Neked egy üzenetet legfelül. Olvasd csak el, kizárólag Neked írtam! Sajnálom, de a naplóm többi része viszont nem tartozik Rád! Tudom, tudom ... úgysem bírod ki, hogy ne olvasd tovább. Készülj fel, kedves! Baromi sokat írok, gyakran unalmasabbnál unalmasabb dolgokról. És arra is készülj, hogy lehetnek bizonyos következményei a kutakodásodnak, leszámítva, hogy megismersz és megszeretsz vagy megutálsz ... De ez nem is zavar, mert etikátlan emberek miatt nem fogok álmatlanul forgolódni. De megkönnyíthetem a dolgodat, ha akarod. Kérdezz és válaszolok, nekem eddig mindig bevált!
Kellemes kínlódást éjjelente a jelszóvadászathoz!

2005/02/06

13:26:04, audrey_csak

Egy álomban élünk. Alszunk még akkor is, ha azt gondoljuk, hogy ébren vagyunk.

Őrizd a lángot - mert fénye világítja fáradtabb napjaidban utadat, s melege lesz az, ami majd megment, mikor a fagy összehúzná szívedet. (Synza)

Nagy István Attila
MESSZEBB VAGY

Bukdácsolok az álomban:
fel-felriadok,
arcod, kezed, szemed hiányára.
Futnak velem a fürge kerekek,
elringatnának,
mégis bukdácsolok az álomban:
rám emelhetnéd
boldog tekinteted, s akkor megtelne
fuldokló szívem a szemeddel,
tenyeremben hintáznának
játékos ujjaid,
s az arcodba újra meg újra
beleszeretnék.
De hát nem lehet -
messzebb vagy tőlem, mint a képzelet ...

Harcos Katalin

Asszonyfohász

Ó Uram, te mindent megbocsátó!
Tudom, vétkem égbe kiáltó,
mert élek bűnök közt eltemetve,
de nézz le gyarló gyermekedre!

Csak a jóra és szépre vágyok,
és lásd, Uram, most Hozzád kiáltok.
A szerelmemre nincsen mentség,
de Tőled kaptam ezt a szerencsét,
hogy rám lelt, akinek rabja lettem.
Ne ítélj, hát szigorún felettem!
Csak szeretet a bűnöm, semmi más.
Csak a Tőled kapott kívánás,
a boldogságra vágyó női lélek,
csak a szép, szerelmes remények.
Csupán az, hogy lelkem feléledt,
és testem szívemmel együtt övé lett.
Hogy szeretek őszintén, önfeledten,
szent tűzben égő, tiszta hevületben.
Soha nem nézek jobbra-balra,
nem vágyom csalóka diadalra,
sem öncélú gyönyörökre, kéjre,
csak őt boldoggá tevő szenvedélyre.
Csak adni, és nem kapni vágyok...
de lásd, megbocsátásért kiáltok!
Uram, Te adtál női lelket
ami szomjazza a szerelmet,
s vele testet, örömre készet,
amíg el nem veszi az enyészet.
Akaratot is, hogy ellenálljak
száz kísértésnek, ezernyi vágynak,
de képességet is, hogy szeressek,
s miatta ez-egyszer bűnbe essek...

Uram, segíts, hogy amíg élek
ne ejtsenek rabul más szenvedélyek,
de őt, engedd boldoggá tennem!
Azután helyette is ítélj felettem!

audrey_csak

©2006 Sarok.org