Vannak szerencsés párosítások. Ha valakit a sors kiemelkedő vezetői képességekkel áldott meg és emelett magas szinten műveli a rétorika művészetét, az egy szerencsés párosítás. Ha egy pszichiátriai gondozó birtokában van az empátia képességének, az is meglehetősen szerencsés párosítás. És elképzelni sem tudok annál szerencsésebb párosítást, mint ha a WoW-ban a bányászat mellé a kovács mesterséget választod.

Sok filmet nézni és emelett csapnivaló kritikusnak lenni viszont nem tartozik a szerencsés párosítások közé. Halmozottan hátrányos helyzetnek tekinthető, ha emellett blogod is van, így a lehetőség, hogy olyan dolgokról írj, amikhez nem értesz, éjjel-nappal nyitva áll előtted. De olyan ez, mint a kínzás: előbb vagy utóbb mindenki megtörik.

Megtörtem, azonban nem adtam fel minden emberi tartásomat, ezért igyekeztem mindenhol megtartani a három mondatos határt. Most lássuk "a múlt hét előtti filmek" kategória jelöltjeit. 

Rakparton

A személyes bosszú találkozása a magasabb céllal, valahol félúton Chaplin és a mai filmek között.
Sajnos egy olyan zsáner kiemelkedő filmje ez, ami felett alaposan eljárt az idő, ugyanakkor ez a hártánya lehet egyben a legnagyobb előnye is. Sinatrát is sokan szeretik.

Jól sikerült posztapokaliptikus akciófilm, amit azért különösen nehéz kimondani, mert ennél jóval több is lehetett volna. A The Roadot sajnos csak költségvetésben múlta felül.

Égető bizonyíték

Mindfuck!
Jó hír, hogy mióta az egyik (szerintem - no offense!) leggyengébb filmjükkel sikerült behúzniuk az Oscart, Cohenék újra jó filmeket rendeznek. Talán a kötelező kör abszolválásával járó felszabadultság teszi, talán csak szerencsés véletlen, de az utóbbi két filmjük (Égető bizonyíték, A serious man) egyben a két legjobb is.
Az égető bizonyíték - mondjuk úgy - féltestvére lehetne a szintén 2008-as Erőszakiknak, talán azzal a különbséggel, hogy azon sírva röhögtem, ezen meg röhögve sírtam. A tanulság? Akkor halgass nőre, mikor... tudjátok :)

Bruce Lee nélkül egy átlagos '70-es évekbeli akciófilm, Bruce Lee-vel - filmtörténelem. 

A hangulata engem a régi James Bond filmekre emlékeztetett, több verekedéssel, kevesebb James Bonddal és kábé ugyanannyi jó nővel.

Háborús Up in the air. 10-ből 9 Woody Harrelson ezért az alakításáért Oscar-díjat kapott volna.

 
Otthon, véres otthon

... avagy Minnie Driver is volt jó nő.
Klasszikus, békeidőkbeli vígjáték John Cusackkel a főszerepben, ideális választás unalmas szerda estékre. Nálam elnyerte a legjobb soundtrack különdíját.

Stalker

KÖLTÉSZET. Arra sem vagyok méltó, hogy dícsérjem.
Nagyon nem illik az itt felsorolt filmek közé, mivel teljesen más szempontból közelít a filmművészethez, mint a hollywoodi filmek. Szerintem a legjobb, de ha nem szereted, akkor utálni fogod.

Syriana

Golyóálló Boris a közel-keleten untatja halálra a nézőket.
Nem akarok túl kemény szavakat használni, de a filmben felsorolt három kínzási módszer közül a kar hátracsavarását és arc fekáliába nyomását nyugodtan ki lehetne cserélni a filmre.