Nem értem én ezt...

Történt csütörtökön, hogy a szakmacsoporti összejövetel ("competence network meeting") után kollégámmal beültünk az A-Klasse Mercedesbe, és felrobogtunk az Északi-tenger egyik legnagyobb kikötővárosának repterére, hogy még aznap éjszaka hazaérhessünk szeretteinkhez.

 

Fél órával a check-in nyitása előtt érkeztünk, leültünk egy padra és elkezdtünk beszélgetni. Ekkor mögöttünk egy férfi megszólított minket, hogy ugye magyarok vagyunk. Mondtuk neki, hogy hát persze. A férfinak egyébként nem volt túl bizalomgerjesztő kinézete: egy szürke mackónadrág, egy kék póló és egy pufidzseki volt rajta, plusz ott feküdt mellette két sporttáska. Kiderült, hogy ugyanazzal a Malév géppel megyünk haza és megkért minket, hogy segítsünk eki eligazodni a repülőtér világában, hiszen még sohasem repült és nem bírja a nyelvet. Ekkor megkérdeztem tőle, hogy ugyan akkor hogy a fészkes fenébe került ki Hamburgba, ha nem repülővel.

 

Kiderült, hogy egy nagy logisztikai cég nehézkategóriás tehergépjármű üzeltágánál dolgozik vezető állásban, tulajdonképpen kamionsofőr. És úgy került a repülőtérre, hogy aznap felhívták a cégtől telefonon, hogy álljon meg a legközelebbi benzinkútnál és kérje el a kút faxszámát, majd üljön vissza a parkoló kaminonba és hívja vissza őket. Eközben odaért egy másik kamion a cégtől ugyanehhez a benzinkúthoz. Visszahívta a céget, ekkor közölték vele, hogy a felesége meghalt, menjen be a kúthoz, oda elfaxolják a repjegyet hazafelé. A másik kamion bevár majd egy harmadik kamiont, amiben ketten ülnek, és akik közül az egyik sofőr majd továbbviszi a fuvart Norvégiába. Ekkorra odaért egy taxi, ami elvitte a reptérre, és utána találkozott velünk. Annyira gyorsan történtek a dolgok, hogy szegény még fel sem fogta igazán. Ja, és a felesége 35 évesen halt meg, előtte egyáltalán nem volt beteg, senki sem tudja, hogy mi történt. Talán tüdőembólia. :-(

 

Basszameg.

Na, akkor pénteken jövök.

Három hét után ma, az utolsó napon jöttem rá, mi a furcsa itt a férfi wc-ben. Az ülőkének nincs fedele. Először persze arra gondoltam, hogy biztosan a vandál germán csordák szilaj bikái törték le. Az idióta barmok biztosan nem becsülik a materiális javakat, amelyet anyacégük beléjük fektetett, vagymi. Utána körülnéztem jobban és kezdett gyanússá válni a dolog. Mert ha egyet letörnek, az oké, na de mind a nyolcat???Gondoltam, utánajárok a dolognak és megnéztem az egyik ülőke felfogatását. Ekkor döbbentem rá, hogy a fedélnek egyáltalán nem képeztek ki semmiféle helyet, így műszakilag a lehetősége is kizárt, hogy valaha ezeken lett volna ilyen. Egyszerűen úgy gondolták, hogy ugyan minek, ha úgysem hajtja le senki. És tökéletesen igazuk volt, nekem is csak három hét után esett le...

 

Lehet kövezni.

Holnap kettőkor indul Celle-ből egy csomag, háromra elvileg ideér, majd elautózunk vele Hamburgba. Ott repülőre szállunk, majd a budapesti landolás után egy taxi elviszi a csomagot Hatvanba. Vasárnap reggel elmegyek metróval a Stadionokhoz, ott felszállok a buszra és bemegyek Hatvanba. Összeszereljük a csomag tartalmát, kipróbáljuk, majd buszra szállok és visszamegyek Budapestre.

 

Istenverte zsenik.

Autostadt Wolfsburg

A hétvégén voltunk Wolfsburgban az Autostadt nevű helyen. Ez tulajdonképpen egy Volkswagen gyár köré épült komplexum, ahol mindenféle autókat és showműsorokat lehet megtekinteni. A központi épületben fejlesztettünk autót, vezettünk szimulátort, sétáltünk ködkamrában, fejreálltunk bekötött biztonsági övvel, néztünk 360°-os mozit. A következő nagy épületben kvázi időrendi sorrendben megtalálhatók a konszern teljes akkori és mostani kínálatában szereplő autók, jónéhány régi és új sportkocsi, versenygépek (pl. a 24 órást nyerő dízel Audi). Egészen a kezdetektől napjainkig ki voltak állítva a "nagy" szériák, Bogár, Golf, Transporter és társaik. Itt található még "A nő és az autó" c. kiállítás is, valamint egy modellbolt limitált szériákkal. Ezután következtek a gyártók beumtatói: Bentley, Skoda, Lamborghini, Seat, Wolkswagen, mindegyik külön épületben. Legnagyobb sajnálatomra az Audi be volt zárva. Hétköznapokon van gyárlátogatás is. Valamint van két Autoturm nevű torony, amelyekben egyenként 400 autót tárolnak 20 szinten a gyártástól az átadásig. Itt is lehet liftezni és futószalagokon menni, mintha egy autóban ülne az ember. Ehhez azonban jó előre be kell jelentkezni, nekünk már nem is jutott hely. Végül ettünk egy keveset abban az épületben, ahol átadják a garantáltan kevés kilométert futott autókat.

Képek később...

A hétvége elég mozgalmasra sikerült. Pénteken munka után még elautóztam Berlinbe, hogy felvegyem az én gyönyörű barátnőmet. Szerencsére éppen egy navi-s autót kaptam, különben soha az életben nem találtam volna meg a főpályaudvart, ahol végül találkoztunk. Aztán irány vissza a hotelbe, ahol már bezárt a recepció, elfelejtették az érkezésünket és nem volt szobánk. Valahogy felébresztettük a bácsit és sikerült kialkudtunk egy kétágyasat. Már lassan kezdek hozzászokni, hogy ez két néhol teljesen különálló ágyat jelent. Szerencsére a megoldás is ismert a legutóbbi ilyen kaland óta.
Szombaton aztán Braunschweigbe mentünk, ahol városnéző és bevásárlótúrán vettünk részt. Van egy vicces pláza, az egykori kastélyból alakították ki, aminek meghagyták az eredeti homlokzatát, így aztán olyan érzés, mintha egy kastélyba lépnél be vásárolni. Délben halálra ettük magunkat, így aztán este a salzgitteri olasz pizzériában már csak nehezen sikerült megismételni újra.
Vasárnap délelőtt ki akartak dobni minket a szobánkból, de végül nem hagytuk magunkat. Majd Hannoverbe mentünk, de nem sok időnk volt szétnézni. Láttunk viszont érdekes dolgokat, például a csatornahálózatból szóló zenét vagy egy hatalmas lengő csillárt az utca közepe felett. Majd elindultunk Hamburgba a kollégáért a reptérre, de előtte még szét akartunk nézni a belvárosban. Érdekes módon a navi valamiért úgy goldolta, hogy a centrum az nem a belváros, hanem a tőle északnyugatra fekvő vidámpark. Mondjuk tény, hogy itt többen voltak. Valamivel nagyobb is, mint a budapesti vidámpark háromszorosa, viszont itt nincs belépő. Van viszont forralt bor, grillázs mandula, meg helyi Looping Star, amibe beleépítették a teljes olimpiai ötkarikát. Ennek megfelelően ötször fordulsz át, ami igen vicces. Kipróbáltuk, tényleg az. Végül megvacsoráztunk és elindultunk a reptérre, most már tényleg. Vasárnapi rossz időjárás miatt a gép késett 23 percet, ami annyira nem is rossz. Utána végre ismét mehettünk vagy 215 kilométert, hogy vissztérjünk oda, ahonnan reggel elindultunk, csak immár hárman voltunk.
Ma reggel még kivittük a hercegnőt a berlini vonathoz, majd bemásztunk dolgozni.

 

Szép volt, jó volt, de most nagyon-nagyon szomorú vagyok, hogy vége. Teljesen céltalanul bolyongok ebben az izében itt.

Salzgitter 2-5. nap

Kedden és szerdán kiküldetésen belüli kiküldetésben voltam. Kedden hajnalban jött értem a török taxis, és elvitt Hildesheimbe, ahonnan vonattal mentük Würzburgig. Nagyon érdekes élmény 236-tal menni sínen. És mellesleg gyors, nincs dugó meg útépítés. És nincsenek idióta barmok meg egymást előző kamionok. És minden vonatra lehet jegyet venni az Interneten. Würzburgból aztán bérautóztunk Wertheimbe. Itt aztán egy csomó dolgot összeszedtem amit a későbbi projektünkhöz majd fel tudunk használni, egy kétoldalals levél lett belőle haza.
Szerdán visszafelé ugyanez, csak most késett a vonat 7 percet, így lemaradt a csatlakozásról és a kocsi, ahová a jegyünk szólt, nem volt a szerelvényben. Ezt leszámítva minden klappolt, a török már várt az állomáson.

Ma pedig egész nap ilyen mindefélét -hogyan fogalmazzam meg- dolgoztam ;-)

Most megyek és felderítem a várost by night.

Nem, nem zsoltar. Holnap ilyen koran jon ertem a taxi, hogy elvigyen egy olyan helyre, ahova egyaltalan nem vagyok, sot ma reggelig nem is tudtam, hogy ide nekem mennem kell. Cserebe ma megismerkedtem sok-sok kedves emberrel (mind kint dolgozo magyar). Az egyik elvitt es megmutatta a kornyeket, egy masik pedig megigerte, hogy elvisz a hotelbol a ceghez es vissza.

 

Megyek Harry Pottert olvasni (kozben kimerult az elem a hotel wireless billentyuzetebol, most bildschirmtastatur-ozok)

Első nap - utazás

 

Kiderült, hogy a gépre valahogy overbookingoltak, pedig nem is fapados volt, így aztán kénytelen voltam buisness osztályon utazni. Fehér damasztszalvéta, fém evőeszközök, grillezett csikremell párolt zöldségekkel és petrezselymes burgonyával, barbeque szósszal. És konyakmeggyes bonbon, porcelén kávéscsésze, stb.

 

Aztán az autókölcsönzőnél majdnem egy kabrió VW Beetle lett az enyém, végül maradtam az Astránál. Az autózás első fele egészen eseménytelen volt a tempomatnak köszönhetően, aztán a cél előtt elvétettem egy lejárót az autópályán, ez újabb fél órámba került. Nem könnyítették meg a dolgot a a néha feltűnő ködfoltok és a vaksötét sem.

 

Végül megtaláltam a szállodát, ahol jelenleg kb. kettő szoba foglalt. Egyébként egész igényes, de az egyágyas szoba valóban egyágyas... A reggeli egészen igényes, egyedül a gyümölcsök hiányoznak egy kicsit.

 

Holnap állítólag utazom Kreuzwertheimbe egy gépátvételre, most próbáljuk just in time leszervezni...

Egyre kevésbé vagyok bölcs, már csak 50% a bölcsességi mutatóm. Ezt a fogam egy vicces arab bácsi, Hasszán húzta ki tegnap hipp-hopp. Mindeközben a gyrososokban oly gyakran hallható arab popzene szólt a mindenféle high-tech fogászati szerszámokkal telezsúfolt rendelőben.
Itt derült ki az is, hogy 8000 forint húsz százaléka 1000 forint. De így is olcsóbban úsztam meg, úgyhogy kuss.

Közben a múlt héten jártam a kies Ansbachban. Bár a szállodához érkezve először meglepett a kisvárosi illat, amit a közeli lovardából hozott felénk a szél, később minden jól alakult. Alváson kívül úgysem használtuk semmire. Néha siettünk, így pl. a reptérről a szállásig tartó 237 km-es utat egy óra húsz perc alatt tettük meg egy francia autóval (407-es típus).

Az utolsó napon egy céget látogattunk meg, ahol kollégám üres díszdobozt kapott a tollkészlet helyett. Szerencsére erősködtek, hogy próbáljuk ki egy papíron, fognak-e a tollaink, így derült fény erre az apró malőrre, amelyet gyorsan korrigáltak.

A frankfurti reptéren másfél órát álltunk sorba a "check-in"-hez. Utána még fél órát az első röntgenhez és még egy keveset a másodikhoz. Siettünk, hogy időben odaérjünk, ugyanis nem volt kiírva késés. Mint az utolsó váróban kiderült, kizárólag azért nem írtak ki semmit, mert fogalmuk nem volt még, hogy mennyit is fogunk késni. Aztán besaccoltak másfél órát. Kimenekültünk a belső váróból a külsőbe, majd beültünk egy bárba. Ezután Mekibe mentünk, ahol a kijelzőről kiderült, hogy újabb egy órát hozzáadtak a késésünkhöz. Végső elkeseredettségünkben leültünk flippert játszani a notebookjainkon. Pénteken hajnali fél háromra értem haza...

Csak a keretes szerkezet kedvéért: eddig elköltöttem augusztus óta 57.000 forintot a fogaimra, és még csak a negyede van kész...