Nem értem én ezt...

Szerdán kiderült, hogy akkor ma jövök Münchenbe. Délelőtt még úgy volt, hogy ismét Frankfurt, de aztán most itt vagyok.

Az út eseménytelen volt, olyannyira, hogy az elmúlt négy év két legszebb landolása közül a mai volt az egyik. Meg is kértem az egyik stewardesst, hogy tolmácsolja elismrésem a kapitánynak. Még akkor is, ha általában csak a rádiót kezeli :-)

Itt aztán este hétig belehúztunk, kicsit elegem volt a végére, fél ötkor keltem, mindenki elmehet a fenébe. Viszont vannak itt olyan dolgok, amiket halandó ritkán lát, tanulmányautók, hibridek, új Rover, új Mini, új X3-X5-X6, új 7er. Kb. 3000 munkatárs, 14 tematikus étterem (menza) két szinten. Az egyikben steak, a másikban hal, a harmadikban ázsiai, a negyedikben tészta stb. Leves, saláta és desszert az mindenütt.

A hotel elég hipermodern, üveg/fém/márvány minden, négyszínű szobavilágítás. Van 15 €-ért ún. "buisness pack", amiben van 3 pornócsatorna, Wifi (ez alapból ingyenes) és korlátlan minibár (az enyémben 4 sör a kezdőkészlet). Nem igazán értem, hogy ebben mi a buisness, de lehet, hogy van rá igény.

Ma majdnem a Karlstadtban vacsoráztam, de mire odaértem, bezárt. Viszont nagyon finom spárgát ettem a hotelben. Úgy volt, hogy Lukáccsal találkozunk, de végül annyira féradt voltam, hogy nem tudtam rávenni magam egy szocolós IT estre a kollégáival, utólag is elnézést.

Holnap nyolckor folyt köv...

Pénteken délben még úgy voltam ezzel az utazással, mint Józsi bácsi az utolsó műrepülős figurával: ezt mondjuk nem gondoltam volna...

Ma hajnalban aztán felültem a félig üres repülőre, irány Frankfurt. Az a jó ebben a reptérben, hogy meglehetősen sok gép száll fel és le, így aztán egy negyed órát keringtünk a város felett, mire találtak nekünk egy szabad leszállópályát. Az is vicces volt, ahogy az aranyozott tűágyat egy mosogatószivacsba nyomva adtam fel a poggyásszal, gondolom kerekedett a röntgenes kolléga szeme, de végül simán átjutott. Asszem -ismerve Frankfurtot-, hazafelé nem lesz ennyire egyszerű a dolog.

Schwalbach tulajdonképpen Frankfurt része, valaha biztosan külön városka volt, de mára összenőttek. Tele van a hely kínaiakkal, én is egy kínai hotelben vagyok, a feliratok kizárólag kínaiul vannak, de a tulaj beszél egy keveset angolul és németül, így aztán el tudta magyarázni a reggelit és a Wifit. És a cég itt van kb. 5 perc sétára, ha nem siet az ember. Bőrönddel jellemzően nem siet.

Az időjárás majdnem olyan, mint otthon, leszámítva a reggeli fagyot és ködöt. Délre aztán behozza a lemaradást és este lehet flangálni a gyönyörű időben.

Miután rájöttem, hogy az S-Bahn itt nem a Straßenbahn (villamos), hanem a Schnellbahn (gyorsvasút) rövidítése, simán eljutottam Frankfurt központjába. Ami elsőre feltűnt, hogy itt nem álltak meg 20 emeletnél az építkezések, simán vannak 50 emeletes épületek, a 35 emeletes Mercedes irodaház teljesen átlagosnak tűnt egy idő után.  Sétáltam egy darabig, majd megtaláltam a helyi egybeplázát (akkora, mint egy sima pláza, de nem butikukból áll, hanem kicsit Skála-Metrós, egyetlen légtér, bármit bárhol vehetsz és fizethetsz). Itt a Galeria nevet viseli, meg is lepődtem, hogy mennyien járnak itt kiállításra. A hetedik emeleten volt a látványkajálda, megvacsoráztam, majd visszasétáltam az állomásra és visszagyorsvasutaztam.

A holnapi melóval is végeztem már ma, de találtak nekem újabb elfoglaltságot. Elvileg így is volt tervezve, de nem hittem volna, hogy ez a "begyakoroljuk medencében és szimulátoron, aztán irány napelemeket szerelni az űrben" módszer működhet, de jelen esetben ez a helyzet.

Kíváncsi leszek a kínai reggelire. Remélem nem fog nyávogni...

- Hello!

- Hello!

- Jé, te erre laksz?

- Nem, én erre dolgozom...

- Hümm. Most, hogy így mondod, egy ideje már tényleg nem láttalak a buszon...

Víz, gáz, központi fűtés szerelést vállalok. Referenciamunka itt:

Egy nagy sportkocsikat gyártó cég (amelyiket egy Ferdinánd nevű bácsi alapított) a legutóbbi audit során kitalálta, hogy jó lenne, ha egy folyamathiba előfordulásakor a berendezés síppal, dobbal és nádihegedűvel jelezné, miszerint valami nincs rendben. Egyszerű átalakítás lenne a szoftverben, de sajnos a gyártó cég kb. 10 évvel ezelőtt bezárt, telephelyét felszántották és bevetették sóval. A vezérlő számítógépet még pattintott kőeszközökkel gyártották, a PLC pedig húsz generációval ezelőtti, nemhogy írni, de már kiolvasni sem lehet belőle az adatokat. Ezt persze nem tartott minket vissza attól, hogy megígérjük: határidőre elkészül.

Közeledett, talán már el is múlt határidő, amikor rájöttunk, hogy ez így nem fog menni. Így aztán terveznem kellett egy áramkört, ami gyakorlatilag nem más, mint egy megfelelően resetelhető időzítő. Ja, és nem volt szabad pluszpénzbe kerülnie, így aztán kizárólag a raktárkészletből gazdálkodhattam. Persze raktárkészleten nem volt ilyen, így részegységekből kellett összerakni, majd kiválasztani azokat a vezérlő szenzorokat, amelyek valahová be voltak ugyan vezetékelve a gépben, de dokumentáció híján elképzelésünk sem volt, hová. Végül reverse-engineering módszerrel megtaláltam mindet. Ezután már csak be kellett építeni. A nehézséget az adta, hogy az A és B gépek közül az A gépre terveztem és a B gépbe építettük be. Bár az A és B gépek egymás ikertestvérei, az egyik - a tervekben is szereplő- szenzor a B gépben már nem volt sehol. Kisebb átalakítás és mechanikai szerelés után megoldottuk a problémát és legnagyobb elképzeledésünkre (spec. thx to wok) elsőre működött.

Tapsvihar.

Holnap kettőkor indul Celle-ből egy csomag, háromra elvileg ideér, majd elautózunk vele Hamburgba. Ott repülőre szállunk, majd a budapesti landolás után egy taxi elviszi a csomagot Hatvanba. Vasárnap reggel elmegyek metróval a Stadionokhoz, ott felszállok a buszra és bemegyek Hatvanba. Összeszereljük a csomag tartalmát, kipróbáljuk, majd buszra szállok és visszamegyek Budapestre.

Istenverte zsenik.

Mai fogalmazásunk címe:

Miért jó ma dolgozni?

Ma azért jó dolgozni, mert ez a hatodik munkanap a héten. Legnagyobb szerencsémre sikerült a héten annyit aludnom, amennyi egy átlagembernek három nap alatt összejön. Mindemellett tegnap találkoztam bent a cégnél mindhárom műszakkal, amihez nekem legalább 14 órás munkanap kell. Összefoglalásként megjegyezhetjük, hogy ezért jó ma dolgozni.

Nem lesz ez így jó...

Inkább gyártanánk DVD játékost, azt visszahozzák gariban és kész. De nem, nekünk légzsákvezérlőt kell gyártanunk...

...és ekkor állt a gép már 15 órája. Majd bekattintottam a "puffer reset" menüpontot. Azóta a gép forog, az alkotó pihen...