Nem értem én ezt...

Úgy indult, hogy húdenagyon melós lesz, aztán persze nem lett belőle semmi.

Nagyapámat pénteken elvittem a hősok napjára szervezett ünnepségre, amit a Don-kanyarban hadifogságba esett és még élő falusiaknak szerveztek. Lehettek úgy heten-nyolcan. Volt koszorúzás, dísszázad, beszédek, vacsora. Nagyapámat, aki a maga negyven kilójával megivott egy feles pálinkát meg egy deci bort, úgy kellett elvezetni a kocsiig, de legalább jól érezte magát.

Szombaton pedig édesapám kitalálta, hogy lesz ilyen borfesztivál Tokajban, menjünk el. Nekem sem kellett kétszer mondani, kocsiba pattantunk és leszáguldottunk Tokajba. Volt műsor, pincészetek, borlovagok, kaja, hőség. Bár nem rajongok a fehérborokért, azért ittam Gróf Degenfeldéknél kiváló barrique furmintot, a Babits pincészetnél 2000-es száraz szamorodnit, és a sort egy négyputtonyos aszú zárta Disznókőről. A többit nem érdemes megemlíteni :-)

Vasárnap nagyapám kitalálta, hogy ő mindenképpen el szeretne menni a pünkösdi misére, úgyhogy én is vele tartottam, ha már a sofőrszolgálatot bevállaltam. Este pedig rájöttem, hogy ma tényleg pünkösd van, így azok a boltok, amelyek egyébként vasárnap is nyitva tartanak, ma mégsem. Szerencse, hogy kitalálták a non-stop üzleteket, így már van müzliszeletem itthon.