Nem értem én ezt...

Még mielőtt erről a súlyos egyéni és társadalmi problémáról írnék, egy dilemma:

A bácsi, aki az M2 és M3 metróvonalak közötti átjáró folyosón üldögél egy hegedűvel már két napja, szóval ő most Dvorak concertókat ad elő, vagy egyszerűen csak nem tud ezen a hangszeren játszani?

Szerintem az utóbbi.

És akkor a fogyókúráról. Az egész valahol a kreuzwertheimi utazásommal kezdődött. Tulajdonképpen tavaly télen már volt egy hasonló, lehet, hogy csak az évszak (zsírkészlet, mozgáshiány) teszi.

A lényeg az, hogy elértem egy olyan szintre, amikor már valószínűleg exponenciálisan elindult volna egy olyan folyamat, amit egyelőre nem szeretnék. A kreuzwertheimi út után jött a karácsonyi ünnepkör, etc., januárra kerek 3 kilóval voltam több az általam elvártnál (november közepén még kettővel alatta voltam, ki lehet számolni: 5 kg/hónap, évente 60 kiló plusz).

Elhatároztam tehát, hogy tenni kell valamit. A leglogikusabbnak a mozgásmennyiség növelése látszott, sajnos télen az embernek maximum aerobic videót van kedve nézni a dupla bélszín elfogyasztása közben, plusz maradék szaloncukor. Néha azért rávettem magam, hogy a haverokkal elmenjek squash-olni. A mozgáshiány enyhítésére a másik kiváló lehetőséget a munkahelyem adja, ha szervezés nélkül egyszerűen FIFO rendszerben intézem az ügyeket, akkor akár napi több kilométer megtételére is lehetőségem nyílik, sok-sok szintemelkedéssel. Nem egy tipikus "ülök a gép előtt" meló. Ezt ki is használtam, alapból sem vagyok egy lassú (andalgós) alkat, nehéz engem pl. feltűnés nélkül követni, de mostanában rászoktam ez erőltetett menetre, hátha több kalóriát éget.

És akkor el is érkeztünk a másik nagy kérdéskörhöz, a kalóriabevitelhez. Reggeli, mint eddig, ebéd ésszel. Mit is jelent mindez? Afrikában emberek milliói élnek napi egy dollár alatt, a cégnél a menü ára egészen pontosan ezen a szinten van jelenleg. Ha menüt eszik az ember, akkor már csak arra kell vigyáznia, hogy a gyulyásleves-aranygaluska kombináció igazán laktató, viszont célszerűbb helyette a' la carte rántott karfiolt enni fél rizzsel vagy párolt zöldséggel. A déli recept tehát egyszerű volt: ha értelmes a céges menü, akkor azt, ha túlméretezett, akkor valami extra light-ot. Kizártam az ebédből a sült krumplit (mondjuk ezt alapból is csak szökőévente eszem), a vörös húsokat, a desszerteket és a cukros üdítőket.

A vacsora: na ezt nagyon ésszel. Szerintem itt lehet a legtöbbet fogni az emberen. Gyorsétterem, pizzarendelés, csoki megszüntetve. Kenyeret csak néha ettem, viszont egész klassz salátákat sikreült generálnom, és megalkottam az olivabogyós natúr joghurt fogalmát vacsorára. Egész finom.

Elcsábulás: ezek mellé néha belefért egy-egy vacsora barátokkal, némi alkohol régen látott ismerősökkel.

Eredmény: ma reggelre visszofogytam a 3 kilót.

Konklúzió: nem megoldhatatlan probléma a testsúly testömeg-kontroll, csak idejében kell nekiállni (nem 15 kilóval később) és kell hozzá egy kis akaraterő.