Nem értem én ezt...

A múltkor még arról írtam, hogy ide nem enni jár az ember, hanem. Biztos voltam benne, hogy a fogadófalatnak szánt tepertős-snidlinges mangalicazsíros kenyér nem lesz elég, így most nagyon felkészülten berendeltünk egy mangalicás és egy padlizsános előétel tálat, később aztán kiderült, hogy azóta megnőttek a főételek méretei is...

Szerencsére rákérdeztem, hogy a "Kedvessy" bélszínhez tartozik-e kapros mártás, mint rendesen, és hát kiderült, hogy nyilván igen. Így aztán maradt a zöldséges változat, amiben az volt a vicces, hogy a bélszíntokánynak konkrétan répa íze volt. Amúgy egész finom volt, csak viccesen "vadas". A kacsát pedig nem ropogósra sütik, hanem rózsaszínre. A hozzáadott karalábéfőzelék állítólag vajpuha, de ebben megint volt kapor, így ezt soha nem fogom megtapasztalni. A végén kicsit féltem a dohányfagyitól, de aztán meglepetésemre semmilyen dohányíze nem volt, cserébe karamell. Vagy karamelles pipadohány. A Kossuth kiflinek pedig nincs kifli alakja, viszont nagyon-nagyon finom.

A Bisztó Cuvée még mindig telitalálat. Desszertbornak pedig a Göntéri Hárslevelű igazi különlegesség.

Hello Géza bácsi!