Nem értem én ezt...

Történt csütörtökön, hogy a szakmacsoporti összejövetel ("competence network meeting") után kollégámmal beültünk az A-Klasse Mercedesbe, és felrobogtunk az Északi-tenger egyik legnagyobb kikötővárosának repterére, hogy még aznap éjszaka hazaérhessünk szeretteinkhez.

Fél órával a check-in nyitása előtt érkeztünk, leültünk egy padra és elkezdtünk beszélgetni. Ekkor mögöttünk egy férfi megszólított minket, hogy ugye magyarok vagyunk. Mondtuk neki, hogy hát persze. A férfinak egyébként nem volt túl bizalomgerjesztő kinézete: egy szürke mackónadrág, egy kék póló és egy pufidzseki volt rajta, plusz ott feküdt mellette két sporttáska. Kiderült, hogy ugyanazzal a Malév géppel megyünk haza és megkért minket, hogy segítsünk eki eligazodni a repülőtér világában, hiszen még sohasem repült és nem bírja a nyelvet. Ekkor megkérdeztem tőle, hogy ugyan akkor hogy a fészkes fenébe került ki Hamburgba, ha nem repülővel.

Kiderült, hogy egy nagy logisztikai cég nehézkategóriás tehergépjármű üzeltágánál dolgozik vezető állásban, tulajdonképpen kamionsofőr. És úgy került a repülőtérre, hogy aznap felhívták a cégtől telefonon, hogy álljon meg a legközelebbi benzinkútnál és kérje el a kút faxszámát, majd üljön vissza a parkoló kaminonba és hívja vissza őket. Eközben odaért egy másik kamion a cégtől ugyanehhez a benzinkúthoz. Visszahívta a céget, ekkor közölték vele, hogy a felesége meghalt, menjen be a kúthoz, oda elfaxolják a repjegyet hazafelé. A másik kamion bevár majd egy harmadik kamiont, amiben ketten ülnek, és akik közül az egyik sofőr majd továbbviszi a fuvart Norvégiába. Ekkorra odaért egy taxi, ami elvitte a reptérre, és utána találkozott velünk. Annyira gyorsan történtek a dolgok, hogy szegény még fel sem fogta igazán. Ja, és a felesége 35 évesen halt meg, előtte egyáltalán nem volt beteg, senki sem tudja, hogy mi történt. Talán tüdőembólia. :-(

Basszameg.