Nem értem én ezt...

Egy nagy sportkocsikat gyártó cég (amelyiket egy Ferdinánd nevű bácsi alapított) a legutóbbi audit során kitalálta, hogy jó lenne, ha egy folyamathiba előfordulásakor a berendezés síppal, dobbal és nádihegedűvel jelezné, miszerint valami nincs rendben. Egyszerű átalakítás lenne a szoftverben, de sajnos a gyártó cég kb. 10 évvel ezelőtt bezárt, telephelyét felszántották és bevetették sóval. A vezérlő számítógépet még pattintott kőeszközökkel gyártották, a PLC pedig húsz generációval ezelőtti, nemhogy írni, de már kiolvasni sem lehet belőle az adatokat. Ezt persze nem tartott minket vissza attól, hogy megígérjük: határidőre elkészül.

Közeledett, talán már el is múlt határidő, amikor rájöttunk, hogy ez így nem fog menni. Így aztán terveznem kellett egy áramkört, ami gyakorlatilag nem más, mint egy megfelelően resetelhető időzítő. Ja, és nem volt szabad pluszpénzbe kerülnie, így aztán kizárólag a raktárkészletből gazdálkodhattam. Persze raktárkészleten nem volt ilyen, így részegységekből kellett összerakni, majd kiválasztani azokat a vezérlő szenzorokat, amelyek valahová be voltak ugyan vezetékelve a gépben, de dokumentáció híján elképzelésünk sem volt, hová. Végül reverse-engineering módszerrel megtaláltam mindet. Ezután már csak be kellett építeni. A nehézséget az adta, hogy az A és B gépek közül az A gépre terveztem és a B gépbe építettük be. Bár az A és B gépek egymás ikertestvérei, az egyik - a tervekben is szereplő- szenzor a B gépben már nem volt sehol. Kisebb átalakítás és mechanikai szerelés után megoldottuk a problémát és legnagyobb elképzeledésünkre (spec. thx to wok) elsőre működött.

Tapsvihar.