Nem értem én ezt...

A hétvége elég mozgalmasra sikerült. Pénteken munka után még elautóztam Berlinbe, hogy felvegyem az én gyönyörű barátnőmet. Szerencsére éppen egy navi-s autót kaptam, különben soha az életben nem találtam volna meg a főpályaudvart, ahol végül találkoztunk. Aztán irány vissza a hotelbe, ahol már bezárt a recepció, elfelejtették az érkezésünket és nem volt szobánk. Valahogy felébresztettük a bácsit és sikerült kialkudtunk egy kétágyasat. Már lassan kezdek hozzászokni, hogy ez két néhol teljesen különálló ágyat jelent. Szerencsére a megoldás is ismert a legutóbbi ilyen kaland óta.
Szombaton aztán Braunschweigbe mentünk, ahol városnéző és bevásárlótúrán vettünk részt. Van egy vicces pláza, az egykori kastélyból alakították ki, aminek meghagyták az eredeti homlokzatát, így aztán olyan érzés, mintha egy kastélyba lépnél be vásárolni. Délben halálra ettük magunkat, így aztán este a salzgitteri olasz pizzériában már csak nehezen sikerült megismételni újra.
Vasárnap délelőtt ki akartak dobni minket a szobánkból, de végül nem hagytuk magunkat. Majd Hannoverbe mentünk, de nem sok időnk volt szétnézni. Láttunk viszont érdekes dolgokat, például a csatornahálózatból szóló zenét vagy egy hatalmas lengő csillárt az utca közepe felett. Majd elindultunk Hamburgba a kollégáért a reptérre, de előtte még szét akartunk nézni a belvárosban. Érdekes módon a navi valamiért úgy goldolta, hogy a centrum az nem a belváros, hanem a tőle északnyugatra fekvő vidámpark. Mondjuk tény, hogy itt többen voltak. Valamivel nagyobb is, mint a budapesti vidámpark háromszorosa, viszont itt nincs belépő. Van viszont forralt bor, grillázs mandula, meg helyi Looping Star, amibe beleépítették a teljes olimpiai ötkarikát. Ennek megfelelően ötször fordulsz át, ami igen vicces. Kipróbáltuk, tényleg az. Végül megvacsoráztunk és elindultunk a reptérre, most már tényleg. Vasárnapi rossz időjárás miatt a gép késett 23 percet, ami annyira nem is rossz. Utána végre ismét mehettünk vagy 215 kilométert, hogy vissztérjünk oda, ahonnan reggel elindultunk, csak immár hárman voltunk.
Ma reggel még kivittük a hercegnőt a berlini vonathoz, majd bemásztunk dolgozni.

Szép volt, jó volt, de most nagyon-nagyon szomorú vagyok, hogy vége. Teljesen céltalanul bolyongok ebben az izében itt.