Nem értem én ezt...

Tegnap este szinte teljesen kiment a fejemből, hogy elígérkeztem munka után a Nelson pub nevű műintézménybe. Az alkalom pedig igazán jeles volt, ugyanis kedves Tamás barátom egy hónap múlva igába hajtja fejét, és nőül veszi szíve választottját, Liudmilát. Liudmila egyébként egy nagyon csinos és dekoratív perui hölgy, romantikus megismerkedésük helye pedig a kies Dominikai Köztársaság volt.

A meghívót névre szóló kis borítékokban kaptuk, a jobb alsó sarkában valamiféle jelekkel. Később kiderült, hogy ezek a jelek az adott személyhez tartózó két betűből és két számból álló random azonosítók voltak, jómagam a WZ38 kódot nyertem meg. Hamarosan kiderült, hogy nem érdemes eldobni a borítékot, ugyanis a jelentkezés ezzel a kóddal az esküvő honlapján történik, ahol az aktuális információk és fényképek mellett válaszhatunk a magyar és a spanyol nyelvű visszaigazoló oldal közül, és olyan apróságokat is eldönthetünk, hogy a vegetáriánus vagy a hagyományos menüt részesítjük-e előnyben.

Szóval már megint belefutottam egy jólszervezett esküvőbe, bár a Krausz-Szujó féle kikicsodaazeskuvon.ppt dokumentumot azt hiszem még sokáig nehéz lesz felülmúlni...

Tulajdonképpen csak annyit akartam írni, hogy sok boldogságot nekik! :-)