Összes blogok

Nyitva minden ajtó
nem sétál be senki
De ha egy is zárul
rögvest dörömbölnek

nem vagyok itthon

a mi háziorvosunk "betege" :D

Valamint nekem "fehér-köpenyes vérnyomásom" van és computer nyakam... Tényleg így hívják azt a görcsöt a nyakamban:D 

Azon gondolkodtam, hogy ha már ilyen szépen itt ragadtam - krónikus írási kényszerem folyományaként - akkor fel kellene dobnom ezt a blogot. Fotókkal, miegymással, ahogy a profik és nagyok csinálják.

Meg kéne keresni azt a képet, amelyiken fekete-fehér tájban piros autó halad. Az jó volna, tényleg. Lehetne esetleg poénos békás képeket felrakni, mint pl. az idegroncs béka képét, amelynek a szemei olyan ... izésak, na. :) Majd megkeresem újfent és felrakom. Minden fotó az előző winchesteren maradt. 

Milyen fura ez a béka-dolog. Sosem vonzottak különösebben, nem is irtózom tőlük. Teljesen semleges állásponton vagyok a békákkal kapcsolatban. A nick is csak egy kósza ötlet volt, eredetileg rondabéka akart volna lenni, de az már foglalt volt. Nyilván az önbizalom akkor is épp hatalmába kerített. Ja, az egy elég vacak periódus volt, amikor fórumozni kezdtem. Mondhatni épp mélyrepülésben voltam. Aztán valahogy, hogy-hogy nem, elkezdtem szinte szárnyallni     lefelé. :) Nyilván, hogy mostanra megérkezzem a magam jól megérdemelt helyére, a gödör aljára. Ha ugyan ez az alja nekije.

Ha jól belegondolok... mindig, nagyjából mindig ugyanaz okozza a problémáimat. Az elszakadni nem tudás; a mennék én, de jó itt melegedni; csak a lábamat hadd rakjam vissza; a ne lökj ki engem a hideg ismeretlenbe, akkor se, ha nincs igazán meleg, de legalább langyos. És az jó. Szenvedek benne, de legalább nem vacogtató.A fene se érti ezt. Mert ha valami forró, abban is szenvedek. Hogy elég vagyok-e, nem vagyok-e kevés, megérdemlem-e én ezt? Meg hát az apró tökéletlenségek. Hogy miért így, mikor úgy is lehetett volna. Hogy amikor repülök felé akkor miért nem reppen ő is, miért nem él-hal értem, ahogyan én? Mikor elédobom a szívem, miért nem veszi fel legalább? Miért késik vele? Miért nem akkor és rögtön és azonnal? És pláne miért nem úgy, ahogyan én szeretném? Borzasztó tud lenni az élénk fantázia. Amikor agyban lejátssza az ember az összes lehetséges - vagyis általa lehetségesnek tartott - kimenetelt. És az életnek van pofája nem az elvárások szerint alakulni! Mecsoda szemtelenség! Öreg hiba, belátom.

Aztán meg amikor rajonganak értem. Na, az sem elviselhető. Mert nyilván nem is igaz. Mert csak úgy mondja. Valamiért. Valami oka biztos van. Hátsó. Titkos. A fene tudja milyen... Mert szeret, nyilván. Idióta. (a józan ész hangja) Csak olyan kínosság érzés van azért. Olyan "nagy nekem ez a mellény, ki kéne bújni belőle" -érzés. Feszengés. 

Nem egyszerű, nem biza. :) 

 

Hááát, konklúzió az van. Több is. Adódik. 

Nyilván önbizalom. Egészséges. Mert az mindenkinek kell.

Aztán. Lustaság kilőve, mint olyan. Céltudatosság, tökösség, izééé... meg a vasököl. Vagy valami ilyesmi.

Aztán. Megtanulni a rugalmas elszakadást. A bátor vágást, a merész "de-én-megküzdök-a-fájdalommal-csak-azért-is" hozzáállást. (No persze... te sem gondolod komolyan...)

Mondjuk... ha nem tanulom meg, az élet szíves örömest megtanít rá. Kérni sem kell.

 

Valahogy így. És akkor készen is van a recept. Egy kis élesztő még hozzá, kis ez meg az és lehet sütni. Basszus... az életben nem fogok én ebből enni, látom már. :D

 

 

Legalább az idegbajos béka képét megtaláltam. :) Ja, csak feltölteni nem tudom. De jó! :D

Sikerült! Bár nem ide akartam, meg nem úgy, meg... :DD

 

Jahajj...

 

Tehát az van, hogy kiírták az Erasmus pályázatot. Én mennék, mert külföld és az milyen jó, egy álom, egy tapasztalat, nyelvtanulás, új helyek, ismerősök és nem mellesleg az életrajzomban is jól mutat.

 

De nem akarom itt hagyni Őt. Mert ha emiatt menne tönkre a kapcsolatunk (nem vagyok távkapcsolatpárti), akkor azt nem bocsátanám meg magamnak. Mert nem tudom, találnék -e újra ilyet (lehet, de minek kockáztatni...). Mert szeretem, mert ragaszkodom, mert...báááááh...

 

Az egyik álmomat fel kell áldoznom a másikért...nekem valahol mindenképp rossz lesz, az egyik esetben neki is, a másikban meg arról ne beszéljünk, otthon mit kapok (anyukám nagyon távol akar küldeni...kb Kanadáig...)...Nem tudom mi legyen...de van két hetem kitalálni...

Ááá, mekkora egy szar vagyok, hallod, ezt most csak neked mondom, vágjátok ki majd azér', ezt ne toljátok le adásba - na, hallod?! csak hogy beszéltük a szerkesztővel ezt a dumát, hogy majd így lesz, érted, hogy ez mekkora frankóság, mer' közelebb kerültem önmagamhoz, meg minden, átléptem a határaimat, festői környezet, baszki, meg építem a hidat lélektől lélekig - één építem, hallod, a büdös életbe' nem csináltam még ilyet, vagy nem így. Ez nekem olyan, mint a kiscsávóknak a bandzsidzsamping, erőnlét, érted, lelki erőnlét, hogy megcsinálom, odateszem magam meg minden, nekimegyek, mint tót az anyjának. Mentális kondíció, az volt, toltam, mint az ökör, hogy összecsiszolódunk faszán, hogy együtt, átadni magam ennek az érzésnek teljesen, és akkor menni fog a szakadó esőben, kígyók meg krokodilok között - na bazmeg, mentális kondíció, mi? Felzabálták egy perc alatt, volt-nincs, azt' ott állok kibaszott nagy egóval, ami az enyém, vagy a másé, mer' bazmeg azt pont nem lehet biztosan eldönteni, hogy kié, meg a hidat is úgy vitte el a vihar egy perc alatt, csak lestem, baszki. És csak arra tudtam gondolni, meg azzal voltam elfoglalva, hogy dehát ennek így meg így kellett volna lenni. De nem úgy lett.
Meg akartam felelni, hallod, nem kalkuláltam bele a kiesést, csak hogy van ez a helyzet, frankó kis helyzet, és akkor így meg így lesz. Hogy bemegyek a barlangba és akkor be leszek menve a barlangba, és szuszakolom át magam a nyirkos sziklán faltól falig. Végig, érted, végig. Mondom, nem kalkuláltam bele a kiesést. Hogy ötszáz méter után jön a pánik. Szorulás, meg faszom, hogy ott maradunk, meg mi lesz velem. Begyávultam.
Érted, most mondhatnám, hogy mekkora arc vagyok, mer' bementem. Mer' azér' bementem mégis, én, a klausztrofóbiámmal. De amikor kijöttem, nem az volt, hogy ez mekkora frankóság, tudod, amit beszéltünk a szerkesztővel, hogy majd ezt mondom, na szóval nem az volt, hiába feszegettem én ott akkor a határaimat, a nagy arcoskodás, na az mind ott maradt, bent a barlangban, ami meg volt, az az, hogy mekkora egy önző, gyáva szar vagyok valójában, de ezt most csak neked mondom, vágjátok ki majd.
Ja, amúgy a gázsit mikor utaljátok?

 

 A mai napom elég meglepő és mulatságos tanulságos volt.Tegnap elég sokáig bóklásztam itt a sarkon igazából céltalanul és elég kedvetlenül. Ma meg dög fáradt voltam és ilyenkor kavarognak a gondolatok. Ma épp azzal kapcsolatban, hogy milyen naiv liba is vagyok én igazából és, hogy fel kellene már nőnöm és nem azt hinni, hogy az emberek általában jók és becsületesek meg kedvesek meg minden ilyen baromság. A fáradtságtól annyira nem voltam magamnál, hogy elszámoltam magam majd 10 ezer forinttal. (rögtön nem is voltam már olyan álmos…)Azon gondolkodtam, hogyan fogom visszatenni a hiányzó összeget(tervezett vásárlás, bulizás érdeklődés pénz hiányában elmarad…)és végül meg is találtam a módját, de elég keserű volt a szám íze.

A történtek után még inkább megerősödött bennem az elhatározás, hogy megkomolyodom és felelősségteljes, meg nem meselény, meg nem halálosan optimista leszek…Szóval le minden cukormázzal, éljenek a szürke hétköznapok!

Ekkor bejött Holle anyó és azt mondta, hogy a férje járt itt reggel és, hogy igaz, hogy kis nyugdíjból élnek, és jól jönne az a pénz, de nem tudna nyugodtan aludni…percekig nem tértem magamhoz. Valami olyasmit sikerült csak kinyögnöm, hogy éppen most adta vissza az emberekbe vetett hanyatló bizalmamat. Mielőtt elment, az ajtóból visszafordulva, nevetve megrázta az ujját és óvaintett, hogy legközelebb ilyen ne forduljon ám elő.  Szerintem ő is meselény volt…és egyelőre én is maradok az, hála neki.Csak megtanulok számolni és időben lefekszem:P

Kerestem a kottáját, mert szivesen elzongorálnám. Erre találtam egy bandát, akik tavaly csináltak egy számot a főcimzenéből(LINK). A musicforte meg volt olyan nagyvonalú, hogy meghallgathatom az oldalon, és van annyira jófej, hogy kitalálja a gondolataimat, és a gépre is lementi. Igaz, nem túl felhasználóbarát, mert a Local Settings/Application Data/Mozilla/Firefox/Profiles/.../Cache vagy valami hasonló nevű könyvtárba, és még a file nevét is elszúrja, meg az mp3 kiterjesztést lefelejti róla, de azért egész kedves szolgáltatás. Remélhetőleg túljutnak ezeken a kezdeti malőrökön, és egész használható lesz.... ;]

Találtam amúgy egy másik helyet, ahol meg 9 centért árulják. Csak a fenének lett volna kedve 25$t utalni, mint minimális összeg... :( :P

Velvet cikk

 

Asszem, Kate Moss kivételével bármelyiküket bevállalnám. Vagy mind.