Összes blogok

Elfelejtettem megírni, hogy Overdose vasárnap 10 hosszal nyert Prágában. Ennek kapcsán elkezdtem gondolkodni azon, hogy ez mért olyan érdekes, úgy értem maga az egész lóversenyzés- de most nem osztom meg, mire jutottam. Ha megvan valakinek, Akutagava: Fogaskerekek c. novellája elektronikusan, megköszönném. Az hiszem, én is LM-betegségben szenvedek, de valahogy máshogy. Egy csomó dolog van bennem, amit szeretnék [...]

Elfelejtettem megírni, hogy Overdose vasárnap 10 hosszal nyert Prágában. Ennek kapcsán elkezdtem gondolkodni azon, hogy ez mért olyan érdekes, úgy értem maga az egész lóversenyzés- de most nem osztom meg, mire jutottam. Ha megvan valakinek, Akutagava: Fogaskerekek c. novellája elektronikusan, megköszönném. Az hiszem, én is LM-betegségben szenvedek, de valahogy máshogy. Egy csomó dolog van bennem, amit szeretnék [...]

Elfelejtettem megírni, hogy Overdose vasárnap 10 hosszal nyert Prágában. Ennek kapcsán elkezdtem gondolkodni azon, hogy ez mért olyan érdekes, úgy értem maga az egész lóversenyzés- de most nem osztom meg, mire jutottam. Ha megvan valakinek, Akutagava: Fogaskerekek c. novellája elektronikusan, megköszönném. Az hiszem, én is LM-betegségben szenvedek, de valahogy máshogy. Egy csomó dolog van bennem, amit szeretnék [...]

Ez az, amivel nem tudok mit kezdeni. Nem az én világom. Nekem magyarázat kell, tudni kell, hogy mi miért. Hogy dühönghessek, toporzékolhassak, szidhassak, téphessek, verekedhessek, magamat okolhassam, a világot okolhassam, bárkit és bármit. De a csenddel egyszerűen képtelen vagyok megbírkózni. Az más amikor valami csak úgy elmúlik az időben. Volt, elillant, vége. Ilyen a dolgok természete. Észre sem vesszük és kicsúsznak az ujjaink közül. Nincs meghatározott pillanat, hogy most még fogom, a következő másodpercben már nem. Mint a homok, vagy a víz. Nem tudod pontosan megmondani, hogy melyik is volt az utolsó csepp, az utolsó homokszem. De ez más. Vágás és kész. Nyissz. Szakítás-tépés. Állok értetlenül, próbálok magyarázatokat találni, kovácsolok, építgetem a saját történetkémet. Sántikál szegényke. Azon a nyomorék egy kis lábán. De hát nem lesz néki másik lábacskája. Üresség van a helyén, csend.

Olvasgatok régi történeteket. Igen, téged is. Olvasom a példázatod a vízágyról. A hullámzó-imbolygó-nyugtalan vízágyról. Amelynek kénytelen vagy te alávetni magad, hogy kibírd. Aztán eszembe jut más. Egy levél. Hogy ne keressek kívül semmit, ami önmagamban van. Nem tudom én ezeket alkalmazni. Nem tudok belenyugodni. Feladni. Elfogadni. Nem önhittség ez vagy hiúság. Páni félelem inkább a veszteségtől. Hogy volt valamim és elszúrtam, elvesztettem, elbaltáztam. Volt egy kuckóm és már soha többé nem mehetek oda. Nem húzódhatok meg benne. Meg a búcsúzási képtelenségem, az elengedésre való képtelenségem. Tárgyaktól nagyon könnyedén tudok megszabadulni. Emberektől nem. Fájó emlék minden egyes búcsúzás bennem. Az összes ember, aki valaha valamit jelentett nekem. Férfi vagy nő akár. 

Mostanában olyan sok mindent elvesztettem. Kellene már kapnom valamit. Elég nyavalyás az idei mérleg. Hirtelen nem is tudok semmi pozitívat előrángatni. Persze, lettek új barátaim, az jó. A régiek sem hagytak el. Van családom. Na tessék. Itt a sok pozitívum, oszt nem tucc örűni semminek se, he. Hát nem. Most nagyon nem. Fene egye meg. Elmúlik majd, elmúlik. Persze. Rég éreztem ilyen hülyén magam. Kutyául. A szónak mindenféle értelmében. 

Baszki, árpa.

 

Már vagy tíz éve nem volt (akkor egyhuzamban kábé öt, egy-két hetes különbséggel), most viszont nagyon úgy tűnik, hogy előjött, a jobb szemem alatt...

Arctisztításkor vettem észre, alig látszik, pici, de nagyon fáj, szúr, és jelen pillanatban alig látok tőle (mert bár pici, az ilyen csöppségek mindig a legjobb helyen jönnek ki, ugyebár).

Na nem mintha nem várna három Kosztolányi-kötet az ágyamon. Meg a biosz meg a franciák.

Simán lehet a munkámtól, valószínűleg belenyúltam poros kézzel (fáradtan) a szemembe, mikor nem figyeltem.

 

Kamillázok szépen, amitől meg megint repedezettre fog száradni a bőröm.

Tökömtele.

Az ÉN unokahugocskám!! :D

(annyira jellemző:-)

 

Drága jó bátyóm végre újra frissítgeti a blogját - mint kiderült, költöznek (nem messze Budapesttől), ezért hanyagolta mostanában.

Most viszont utalgatott rá, hogy én vagyok az egyetlen nagynéni, akiről még nincs közös kép az ikrekkel...:D

 

Amúgy fent Mikolt, lent pedig Boró.

 

"Ha egy évvel ezelőtt 1000 dollárnyi Nortel részvényt vettél volna, most
49 dollárod lenne. Ha Enront, akkor 16. Ha az 1000 dollárból WorldComot
vettél volna, most kevesebb, mint 5 dollárod lenne. Ha United Airlines-ból
vettél volna, most semmid sem lenne. Ha viszont 1000 dollárnyi sört vettél
volna és az üres üvegeket visszavitted volna, most 214 dollárod lenne.
Vagyis most a legjobb befektetés az ivás."

Sometimes it just happens. You don't even realize it. Everthing stays calm, the world seems to stop for you for some time. Nothing exists any more, no emotions, no sounds, no smells, no light, just you, yourself in the wide universe.

 

Cupp