Összes blogok

Úgy amúgy délelőtt volt szobatisztasági ellenőrzés, ezért korán keltem és porszívózással örvendeztettem a lakótársakat. Aztán elugrottam a boltba. Kicsit meglepődtem, amikor nem tudtam a kártyával fizetni. Vicces volt tegnap, amikor egy olyan kocsmában beszélgetünk arról, hogy de jó, hogy itt mindenhol lehet kártyával fizetni, ahol történetesen nem volt megfelelő készülék. Mindegy, amúgy is mentem volna a bankba. Telefonon nem sikerült bejelenteni, hogy az internetbankos levél valahol elveszett, úgyhogy gondoltam kiállom a sort a smithfieldi Barclays-ban. A sor sajnos hosszú volt, de mivel átutalást is kellett intéznem, egy mozgó alkalmazott kikapott a sorból és pár perc múlva már a personal bankeremmel beszéltem, akinek - mint az köztudott - a szabadideje aranyat ér. Gyorsan átutaltam az ELSA tagsági díját, hogy mehessek velük Amszterdamba, utána kértem internetbankot, és úgy néz ki a pénzem felét egy megtakarítási számlán fogjuk elkülöníteni. A PB ugyanis emlékezett a nevemre, hogy mit tanulok stb. Délután megjöttek a vonatjegyek Skóciába, de egy szállást még elfelejtettem lefoglalni, telefonálnom kell, mert a netes foglalás már két napja nem működik.

Egyéb: szeretném ha a kedves laptopom csökkentené a bruttó és nettó munka közötti szakadékot. Mert amúgy büszke vagyok rá, olyan sokat gondolkodik, dolgozik a kincsem. Itt ültem a gép előtt negyed órája és nekiállt gondolkodni és mindezt anélkül, hogy bármiféle műveletet végeztem volna. Talán az élet értelmén elmélkedett, mindenesetre 10 percbe telt amíg magához tért. 

azt hiszem felszabadultam. hónapok óta nyomaszt és szorít valami, de most talán kimászom belőle. tényleg erősnek kell lennem hozzá, de megvannak az eszközeim. örülök magamnak. és segít, ha kibeszélhetem magam. segít, ha a problémák képébe röhöghetek, hiszen könnyű reggel ez, vicces ami fájt. nem érdekel már sok minden, ami eddig olyan gyerekessé és hülyévé tett. azt hiszem eljutottam oda, hogy fel tudom találni magam, és ügyesebben játszom mindenkivel. persze ez már bennem van régóta, csak kellenek emberek, vagy történések, akik/amik rádöbbentenek arra, hogy mennyire hülye vagyok, és milyen hülyén viselkedem másokkal. és még semmi sincs veszve. mármint a céljaim elég határozottak most önmagammal és a jövőmmel szemben is, tehát harcra fel, vagy talán felejtésre. és alig várom a hétvégét, mert még valamit rendberakhatok. a szepezdi táboron kívül. =D

nem suttogom, elkántálom
megkóstolom, megkínálom
keveredek, belehabarodom
belefeledkezem, vele utazom
felismerem, feltüzelem
megszállom, megbabonázom
megbabonáztatom, magam adom

Ezt a hülye feladatot, hogy fogalmazzak olyan stílusban ami a lehető elgmesszebb áll tőlem? Egy szürreális világot még a saját nézeteimmel is nehéz felépíteni, nem hogy más nézeteivel.... És midnezzel még filozófiai téziseket is döntögessek!

Lehet sok lesz az az 1 nap amit kaptam mind erre XD A végén még lesz időm alduni :D

Ők még nem voltak, csak azért.

Jobban belegondolva az asztali számítógép számomra már olyan, mint a vezetékes telefon.

Ugyanolyan őskövületnek érzem mind a kettőt (legyenek akármennyire is hiper-szuperek belülről), és egy asztali számítógép előtt ülve már ugyanolyan 'munkahely-fílingem' van, mint amikor megcsörren egy vezetékes telefon. :D

Tudom, hogy ezzel nem mindenki van így, de nekem már olyan természetes a laptop (és ugye nem sok más háztartást, otthont látok rendszeresen belülről, de amit meg igen, ott is csak laptop van már több mint egy éve...)

A mai nap a nagy elhatározásoké.

Egyrészt eldöntöttem, hogy bő két hónap múlva - miután betöltöm a 18-at, mert most még nem is lehet - elmegyek vért adni: igen, én, aki rendszeresen elájul már attól is, ha tűt lát.

Ne kérdezzétek, honnan jött, csak egyrészt tegnap éjjel életemben először (vagy legalábbis hosszú idő után először) leültem biológiát tanulni - és éppen a vér, a vércsoportok, meg a véradás volt a téma, aztán ma délután a megláttam a Moszkván valami véradós kocsit, és úgy döntöttem, hogy jelként értelmezem.

Ez lesz érett, felnőtt életem első érett, felnőtt cselekedete, na. :D

A másik dolog az volt, hogy szerzek egy növényt (ez már megtörtént - áthoztam anyu szobájából egyet. Lehet, hogy nem ártana kinyomozni a nevét, vagy legalább a fajtáját. Vagy csak annyit, hogy mennyi vizet igényel, és milyen sűrűn.;), és veszek hozzá valami szép kaspót is. ÉS életben fogom tartani, legalábbis ez a nagy terv!

Ez a 'Nagy Lépcső' miatt fontos - van ugyebár az az elmélet, hogy növény-kutya-gyerek, és Mónival (a kicsivel, nem pedig azzal, akinek jövő hónapban lesz az esküvője - így azért kicsit nagyobb dolog az elhatározásí:) eldöntöttünk, hogy elindulunk (persze csak szépen lassan - hiszen az utóbbi időben párszor már kifejtettem, hogy nem szándékozom sietni a dolgokkal) a lépcsőn, és kipróbáljuk az első fokozatot. :D

"figyi te már elég öreg vagy, mondjál már olyan régi diszkóslágereket amiknek anyukám örülni fog egy válogatáscdn =D" - na kösz szépen XD