Bővült az állatfarmunk Embi Dugó degujával. :)
Dugó kedvesnek tűnt első látásra, gondoltam, én balga, hogy
megmutatom a malacnak.
Leraktam őket a szoba közepére, Dugó ahogy meglátta Pudingot
rárontott és megharapta a fülét. A malac olyan balfasz állat, hogy
ebből semmit sem érzékelt, meg sem ijedt. Én annál inkább. Pár
csepp vért vesztett a malac, de azon kívül nincs baja.
Szerencsére.
Dugó olyan kicsi ketrecben van, hogy a nap nagy részét azzal tölti,
hogy kaparja és rágja a rácsot. Egy nap után megelégeltem (mondjuk
úgy, hogy megesett rajta a szivem) és kiengedtem szaladgálni. Na,
ez annyira tetszik neki, hogy vissza sem akar menni. Megfogni nem
tudom, mert a malachoz vagyok szokva, így a szivbajt hozom rá,
amikor visszahajtom a ketrecbe.
Ja, és random nyom egy hangos squeak-et, ilyenkor a malacok
infarktust kapnak, ha a malacok nyüszítenek, akkor a degu bújik el
a sarokban.
Ennyire izgalmasan telnek a hétköznapjaim mostanában. :)
És sütit is sütöttem. Megint. :)