Vannak markerpontok az életemben.

Olyan időszakok, pillanatok, amire azt mondom, hogy "na, itt időzünk el egy pillanatra, és ennél soha ne legyen szarabb".

Ilyen volt az a balatoni nyár '98-ban, amikor három összekötött gumimatracon, a tó közepén Csabi meg Gábor barátommal az volt a legnagyobb bajunk az életben, hogy ki kell menni a partra sörért, és különben is, ha pacsál valaki, akkor eloltódik a cigi.

Aztán a másik, mikor 2002-ben Krk szigetén halál másnaposan, egy öbölbeli kávézó teraszán tonette-székből, kávéval és az utolsó kunámért vett doboz cigimmel néztem a napfelkeltét, és befutottak a halászhajók, majd elkezdték kirakni a lejegelt halakat - rákokat.Ezek pillanatok voltak. Most viszont az időszakra mondom azt, hogy minden gromek. A magánéletem, és a kocsim hibátlan, épp most vettem két Heavy Tools inget, süt a nap, és a főnököm elment teniszezni, úgyhogy akkor talán be fogok rakni valami irgalmatlan metálzenét.

Life is sweet