Lassan kezdem Vianosan látni az eltelt időt, ahogy az óra mutatói viaszos lassúsággal vonaglanak, majd álnok sziszegéssel llllaaaaassssaaaannnn átugranak a következő másodpercre, percre, órára. Én meg csak várok, és várok, és méééég egy picit várok. Jó lenne hamarosan kilábalni ebből az egész hercehurcából, ami mindig újabb és újabb fordulatokat eszel ki a "szórakoztatásomra". A csúcs mondjuk 24-e volt, a múlt csütörtök, amikor az addigi sok munkám és magánproblémám mellé felmerült egy új. A rendszertelen alvás és evés sem használ a lelkinyugalomnak.
Nem olyan régen (fél éve) még polgári szolgálatos voltam, szinte soha nem volt semmi fontos dolgom. Miért nem lehet visszavinni egy kis elfoglaltságot arra az időre, amikor még annyi időm volt..?
Tegnap lefekvés után álmatlanul vergődve számolgatni kezdtem.
Ha van egy távolságunk(x) és van n darab lécünk, mindegyik y széles, akkor hogyan számoljuk ki a lécek közötti távolságot, ha úgy akarjuk egyenletesen elosztani őket, hogy egy léc se legyen a szélen? hát persze úgy, hogy (x - n*y) / (n + 1). És mi van akkor, ha a léceink nem egyformák? Akkor a léctávolsághoz ki kell számolnunk a szumma lécszélességhez tartozó arányossági számot, amivel megszorozva a lécszélességet megkapjuk a helyet, amit a léc és a mellette lévő üres hely foglal, ebből levonva a lécszélességet és leosztva kettővel megkapjuk a távolságot, amit a léc mindkét oldalán meg kell hagynunk. Ne feledjük, innen kell mérni a szomszéd léc mellett megmaradó távolságot...
Azt már nem fejtem ki, hogy a lécszélesség négyzetes illetve gyökös arányú összefüggéseire mi jött ki, szerintem ez is érzékelteti, hogy mennyire pörgött az agyam hajnalban.
Ti mit csináltok, ha nem tudtok aludni? (eddig a kérdésig úgyis kevesen jutnak el.. :)