Én tudom. A csíramálé egy nagyon édes, szinte émelyítő étel, állaga kb a nagyon sűrű krumplipűré környékén van. Nagyon finom, már annak, aki szereti a nagyon édeset.
Készeíthető búzacsírából (legtöbbször ebből), de talán más csíráztatott gabonaszemekből, akár kukoriczából is.
A lényeg: a gabonaszemet jól kicsíráztatod, aztán a csírázott szemekből készíted el, nem tudom a technológiát, de sütni kell, az tuti.
Mit meséljek még?
Vb: lehet, h elbasztam, éls nem kellett volna elárulni, mi az? Elég lett volna annyi, h "én tudom". Hisz így a kiváncsiságod nem elégül ki, és nem fogod megtudni, hányan tudják... :(
disznósajt én se. disznósajtot igen! :) És finom!!!
Nyúlja: a disznónak az a része, ami az embernek kb a szegycsont. Y alakot formázó húsos, kissé csontos... És ha az Y alsó szárát fogod, akkor olyan, mint a nyuszi füle. Azért nyúlja. Mármint: "a disznó nyúlja"
Szaladós (rábaközi csíramálé)
A búzát, vagy rozsot nyáron az ágy alá tett teknőben állandóan locsolgatták, így az 3-4 nap alatt kicsírázott. Utána ponyván megszárították és zacskóba rakva eltették. Télen a malomban megdaráltatták. Amikor sütni akartak, a szükséges mennyiséget vajdlingba rakták, forró vizet öntötttek rá, hígra feleresztették, 3-4 órára a dunyha alá rakták, jól letakarták, s így olyan édes lett mint a méz. Kevés vizet öntöttek a cseréptepsibe, bele 3 ujjnyi vastagon a masszát és kemencében, rendszerint a kenyérsütés mellett szép pirosra sütötték.
Csak az érdekesség kedvéért: Az igazi csíramálé abból a léből készül, ami a ledarált csírákből kifolyik. Ez a tevékenység - a darálás, természetesen - otthon is elvégezhető. A hozzáadott cukorra vonatkozó megjegyzés elég megtévesztő, mert önmagában rengeteg cukrot tartalmaz. Ennek köszönhető az is, hogy sütés után erősen karamellizálódott kemény réteg van a tetején.
A legtöbb ember a kinézete alapján helyből visszautasítja a megkóstolást is. :)
Egy dologra oda kell figyelni: sötét helyen kell csíráztatni, mert különben elkezd fotoszintetizálni :), és édes helyett keserű lesz.
Imádom a csíramálét!