Vihar naplója

Most jöttem rá, hogy a kedvedért lett ez a hely sarok.org. :)

Beszélgettem ma egy banki ügyintézővel, aki nemcsak hogy arra emlékezett, mit ügyintéztünk két hete, de még az is megvolt neki, hogy megkértem, hogy tegeződjünk. Ja, és a legfontosabb: Visszahívott, merthogy nem találtam a helyén, amikor én hívtam.. :)

Igazán kellemes meglepetés.

Kíváncsi lennék, hányan tudják itt egyáltalán, mi az a csíramálé.. :)

Tegnap felmérték leendő lakásunkat. Ennek örömére én is lemértem. Tudok minden fontosabb dimenziót, zugot, beterjedést. A technika csodájával mindezeket tervrajzra rögzítem, alaposan megkönnyítve ezzel lakásunk leendő berendezését.
Hiába, kockulok. (Kockásodom)

Egyre kíváncsibban várom már azokat a napokat, amikor keményen belekezdünk az egyelőre még csak langyosan csordogáló fejlesztésbe. Minden projekt eleje nehéz a rengeteg szervezés miatt, és most csak elismeréssel figyelem a tanácsadókat, milyen zökkenőmentesen (a lehetőségekhez képest persze) oldják meg a dolgokat.

////////////////
/^./^./^./^./^./^./^./^
0101010101010101010101010101010
|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|



Ezek most csak az alábbi vicc kapcsán jutottak eszembe:
- Mi ez: qweqweqweqweqweqwe
- A programozó unatkozik..

Hogy a vicc honnan jutott eszembe, azt még gyk. se mondom meg.

Néhány perce kimentem, hogy kávét főzzek. A dicstelenül félrehullt kávészemcséket ujjammal tiszteletteljesen eltávolítottam a pultról, majd bejöttem.
Nem vártam ilyen hálát: Édes kávéillata van a bőrömnek ott, ahol hozzám értek.

Tegnap sokféle akcentust hallottam. Magyarokkal, Olaszokkal és Franciákkal dolgozom együtt. A közös nyelv - nyilván - az angol.
Már ennek a három csoportnak is elég érdekes a kiejtése. Nagyon jól azonosítható. Ehhez még hozzájön az az amerikai, akit ebéd közben hallottam, az a brit társaság, akit este a villamoson, és az a plussz társaság, akiknek nem ismertem fel az akcentusát, egy másik villamoson este.
Imádok lubickolni az angolban :)

Épp az utolsó mohikán filmzenéjét hallgatom. Naaaagyon király.

Vajon másnál is vannak ilyen életciklusok, amikor sokáig nincs is az embernek igénye a zenére, majd hirtelen rájön, hogy már vécére se tud úgy elmenni, hogy ne vinne magával legalább egy mp3 lejátszót? Persze az is lehet, hogy csak felcsavarja a hifit..nagyon.. :)

Mindenki alaposan olvassa el a címet, K betűs.. :)
Egyébként a cigiről van szó.

Rászokásom akkor történt, amikor szakítottam az első menyasszonyommal 3.5 év után, és elkezdődött a főiskola utolsó féléve. 2000 február. Ezután kisebb-nagyobb megingásokkal folyamatosan dohányoztam 2002 júniusáig, nagyjából napi egy dobozra beállítva az adagot.
2002 június 7-e környékén lehetett, amikor elmentünk az Izraelből frissen hazaérkezett barátomat ünnepelni. Túlélte a fél évet Cipruson és egy negyed évet Izraelben, hurrá :) Irány a Stex, hagymaleves, iszogatás. Kisétáltam az esőre, rágyújtottam, majd végére érve a ciginek visszasétáltam a helyemre, és leültem. Köhögtem kicsit, de ez megeshet bárkivel. Azonban a köhögés nem akart csillapodni, egyre erősebbé vált.
Aztán elmúlt. A légzéssel együtt. Pirosodtam, hörögtem, fekete karikák körtáncot jártak, de a torkomból nem volt hajlandó elmúlni az a csomó.. kitántorogtam a mosdóig, és megmostam az arcom hideg vízzel. Végre kaptam levegőt.
Könnyes szemmel mentem vissza a helyemre, azzal, hogy többet nem fogok rágyújtani.
Eddig sikerült.