A hétvége
A péntek egy szingli lányhoz illően telt: munka után barátnőzés, majd iszogatás barátokkal. De sajnos nem vagyok már teljesen olyan, mint ifi koromban, és így hamar elalvás lett belőle.
Szombat délelőtt is folytatatódott a szingliség jegyében: elmentem "shoppingolni", mert rá kellett ébrednem, hogy nekem úgymond casual ruháim alig vannak (tele van a szekrényem office viselettel, de hát abban mégsem mehetek Prágába kirándulni). Vásárolgatás közben kisebb (egyébként kellemes) sokként kért, hogy noha már eleve kisebb méretű ruhákat akasztottam le (lévén fogytam), de amikor még ennél is két számmal kisebbet kellett kérnem az eladótól, azért az meglepett. 40-es méretű ruhákba én azt hiszem, soha nem fértem bele: mikor áttértem bakfis méretről felnőtt méretre, szerintem rögtön 42-essel kezdtem. Na jó, most sem jó rám valószínűleg minden 40-esnek titulált ruha, de ez nem rondítja be örömömet.
Aztán szombat délután megejtettem az ex-anyósomnak megígért látogatást. Ebbe most nem mennék bele, de összességében nem sikerült rosszul.
Vasárnap pedig a sport oltárán áldoztam egy kicsinykét: voltam kenuzni (már majdnem 4 éve kenuztam utoljára, de ezek szerint ez olyan, mint a biciklizés, nem nagyon lehet elfelejteni), majd ismét visszatérve a szinglisztereotípiákhoz, kangooztam is egyet.
Ez a kis sportélet visszahozta az étvágyamat, de azért nem árt vigyázni, hogy a friss szerzeményekbe még két hét múlva is beleférjek.
Egyébként meg egész hetemet a várakozás tölti ki: már alig várom, hogy menjünk Prágába pénteken, mert, mint ahogy azt a jósnő is megjósolta: az jó lesz!
