| H | 29 | 05 | 12 | 19 | 26 |
| K | 30 | 06 | 13 | 20 | 27 |
| Sz | 31 | 07 | 14 | 21 | 28 |
| Cs | 01 | 08 | 15 | 22 | 29 |
| P | 02 | 09 | 16 | 23 | 30 |
| Sz | 03 | 10 | 17 | 24 | 31 |
| V | 04 | 11 | 18 | 25 | 01 |
Az hogy van, hogy most egyszerűen elkezdett G borzasztóan hiányozni? Eddig valahogy túlvészeltem ezt, persze eleinte hiányzott, de aztán sikerült ezt az érzést elhalványítani, és most, egyik pillanatról a másikra, megint nagyon úrrá lett rajtam, minden különösebb nyilvánvaló ok, vagy inger nélkül.
Hiányzik. Beszélnék vele. Szemébe néznék. Odabújnék a vállára.
Mit lehet ezellen tenni?
semmit se lehet tenni ellene, tényleg.
szerintem bőgjél. de komolyan.
vagy felhívod és hozzábújsz. persze nem telefonon keresztül...
azt semmiképp ne próbáld ki.
kiszsizsik: nem tudok valamiért sírni...
foresterman: Éppen ez az, hogy én nagyon megpróbálom lezárni magamban, tudatosítom is, megy is ez szépen, de egyszercsak, hirtelen, elemi erővel tör ez az érzés rám. Anélkül, hogy mondjuk rá gondolnék. Egyszercsak szöget üt a fejemben. Minden próbálkozásom közepette.
kitten: ez nem működik, sajnos. :(
akkor nézz meg egy romantikus filmet, utána hallgasd meg azt a lemezt, amire szexelni szoktatok, vagy járd végig a kedvenc közös helyeiteket, és közben koncentrálj erősen arra, hogy neked most mennyire rossz. és persze közben arra is gondolj, hogy most egy másik nővel van, és őt szeretgeti úgy, mint régen téged, és őt viszi mindenféle helyekre, és lehet, hogy már a szüleinek is bemutatta, ső, azon a kanapén üldögél a csajszi, amin te szoktál... bőgni fogsz, ez tuti :)
de amúgy tényleg, jót tesz az.
Tegnap a randim közepette tényleg nagyon közel álltam a síráshoz: nézegettem az étlapot, amin az állt, hogy vaníliapuding gyümölccsel és kekszdarabokkal. Hogy ez miért volt ilyen hatással rám? Mert eszembe jutott, hogy egyszer G azzal várt haza aerobic után, hogy csinált nekem pudingot mazsolával és keksszel...
Unom magamat. A sírás nem segít. Szenvedek. Ez nem én vagyok.
Most bőgök.
De nem akar múlni. És én sem akarom, hogy múljon...
Megint elkezdtem emaileket olvasni, és ezt találtam, többek között:
"Miért van az, hogy csak akkor kérek segítséget, amikor már
szinte minden
a tönk szélén áll... miéééééééééért???
Miért nem tudok egyszerűen kérni, mint más ember, mindenféle
lelkiismeret-furdalás nélkül... képtelen vagyok arra, amire
vállalkoztam
és egyre inkább kezd is belőle elegem lenni. Lehet, hogy még amikor
el
lehetett volna menni, akkor el kellett volna. Ezt nem bírom.
Elbaszok
mindent és csak csapkodok magam körül."
Persze másra írta. Meg még egy csomó olyat, hogy hogyan veszti el folyamatosan az önbizalmát, és mennyire örül, hogy én mellette vagyok. Meg persze egy csomó olyat is (első probléma jelentkezését megelőző heteken, napokon belülről származót), hogy csak úgy, küld egy emailt, amiben semmi más nincs, csak az, hogy mennyire szeret.
És én miért nem hiányzom neki? Értem én, hogy normális a mostani
reakcióm, de akkor ő miért nem így reagál? Ő miért nem bolondul meg
attól, hogy nem láthat, hogy nem beszélhet velem? Neki miért nem
hiányzom? MIÉRT???
Mert egy dinnye. És most ő mással van elfoglalva. És mert valószínűleg nem működik normálisan a lelkivilága.
Nincs kedved ma este eljönni tornázni? 18.30. , Nagyvárad tér, fitt-ball. Nem túl megerőltető, de jó hangulatú. Utána megihatnánk egy teát és dumálhatnánk egyet.
Mi az, hogy: No.
kiszsizsik: tornát szerintem kihagynám, mert ahhoz nem ártott volna, ha eszem mostanában... De utána tea OK. Ha tudsz a Nagyvárad térnél helyet, akkor odamegyek 19:30-ra, ha nem, akkor találkozhatunk megint a Ferencieken, mondjuk 8-kor.
