Férj ma éjszaka ér haza. Bosszantó, mert már 3-kor el tudna jönni, de csak az este 8-as gépre van jegye. Ő ott ül a reptéren 5 órát, mi meg várhatjuk idehaza :( Mindenesetre ha hazaér, megkérem, hogy tegye ki a szárítót a kertbe, mert holnap már odakinn szeretnék teregetni. Na persze erre azért nem éjfélkor fogom megkérni, ráér vele holnap délelőtt is :)

Jön a hétvége, megint 2 nap együtt, juhéj!

Ja, és még azt akartam írni, hogy tegnap életében először láttam nagynak a lányomat. Az egyik anyuka a bölcsiben az 5 hetes kistesóval jött a lányáért, aki egyébként szintén Léna. Eddig az én Lénám olyan picinek tűnt, a baráti társaságban sem született még utána baba, de a minatűr Léna mellett az én porontyom egy szuperképességek garmadáját birtokló, hatalmas gyereknek tűnt. Maholnap 7 hónapos lesz, és most hirtelen annyit fejlődött! Főleg, hogy ilyen mozgékony lett, már a fél szobát bejárja, persze nem arra halad, amerre szeretné, de azért így is érdekes neki a dolog. Ma reggel vele is megtörtént, ami annak idején Ádámmal, hogy betolatott valahová, és nem tudott kijönni :) A fotel alatt nyivákolt, mikor rátaláltam, nagyon vicces volt, és voltam olyan galád, hogy mielőtt kiszabadítottam volna, azért készítettem róla egy fotót:

Erre nem jön be a honlapjuk :D:D:D

Köszike ^^

muszájos.

A beállónál a kert elején összegereblyéztem a lombot, leszedtem a takaró levelket. nem tudom pontosan mi maradt meg, de reménykedem, hogy a többség kibítra a telet. A hatalmas tuját összekötöző drót kiszakadt a ház falából, de így sem dőlt meg szerencsére a fa. Na majd az új háznál készre kell gyártani olyan helyet, ahol lehet rögzíteni a növényt, de ez a jövő zenéje.

Aztán jött a szar, aza a marhatrágya. A rózsák, hibiszkuszok tövét végigszórtam, meg a kiskertet mindenütt. Eddigre fél öt lett, hát haza indultam.

Egy baromarcú pasi a Budakeszi úton majdnem leszorított egy járdaszigetnél, így sajnos nagyot zökkentem egy kátyúnál. Most kiváncsi vagyok, mi lett Igorkával. Remélem Attis intézi, mert megbeszéltük. Holnapra kell az autó, le kéne mosni a fákat...

"Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéje egy ifjú költő drámája, a lázadó fiatalok megalkuvást nem ismerő igazságkeresésével megírt remekmű. Keményen fogalmaz, nagyon éles élethelyzetekről: barátságról, szerelemről, testi vágyról, árulásról, hűségről, megcsalásról, szakításról, kiábrándultságról, életundorról, halálvágyról, megnyugvásról, elfogadásról, boldogságról. Ezek a szituációk a társukat kereső fiatalok meghatározó élményei. Még a legszimbolikusabb elemekben is mélyen ismerős életérzésekre ismerhet egy világot faggató fiatalember. Húsbavágó problémákról, krízisekről szól páratlan színpadi és nyelvi költészettel és ellenállhatatlan humorral. A Csongor és Tünde sodró cselekményű dráma; az erősen húzott, de át nem írt szöveget egy lendülettel, szünet nélkül, másfél órában játsszuk el. Az előadásban huszonéves színészek, Csongor és Tünde kortársai, szembesülnek a felnőttvilágot megtestesítő Miriggyel, Éj asszonyával.
Az előadást igény szerint követheti beavató színházi beszélgetés, amelyben szó esik dráma és előadás viszonyáról, az értelmezés lehetőségeiről és szabadságról, a dramaturgiai munkáról, az alkotás folyamatáról, az előadás "olvasásának" értelmezésének módozatairól. Illetve igény szerint dámapedagógia feldolgozás is kapcsolódhat a produkcióhoz, amelyben a személyes boldogulás, felnőtté válás, felelősség kérdéseit vizsgáljuk drámapedagógus vezetésével."

Az utóbbi időben nagyobb darabokat láttunk, ezért kifejezetten jól esett egy "kezdők részéről előadott pincedarab" némi élő zenével fűszerezve. Hangulatos volt, és szórakoztató. Abszolút tetszett.