-mate


H2905121926
K3006132027
Sz3107142128
Cs0108152229
P0209162330
Sz0310172431
V0411182501

magam alá sarok

Ez most Karinthy

2006-03-15 11:03:19, -mate
"Én Istenem, ami komoly bajom volt életemben, asszonyoknak köszönhettem, vagy talán mégsem így volt? Akárhogy volt, milyen jó, hogy vannak! Nem, nem azért – azért, hogy emberformában mégis egész másvalakik, mint az ember, örök reménység, hogy mégis visszük talán valamire."

Utazás a koponyám körül
Karinthy Frigyes
le a tetejére

Mondj már valamit, Anonim!

Neved:
  Web:
    A szeretet útja

    Baráttérkép

    mégis vallomás

    Mérgek litániája

    Mind szeretem. A titkos zűrzavarban
    csendben susognak hozzám, mint a sír.
    Oly egyszerűen, gazdagon, ragyogva,
    akár a gyémánt, a rubin s zafir.

    Az ópium volt első ideálom,
    az álom, az én altató arám,
    csak rám lehell és az enyém, mi drága,
    enyém lesz Kína, Tibet és Japán.

    Lihegve néztem ódon patikában
    az atropin megcsillanó levét.
    Bús kedvesünk szemébe álmokat lop,
    s sötét szeme az éjnél feketébb.

    Szeretem a tápláló s gyilkos arzént,
    mert vézna arcunk tőle gömbölyül,
    és éltető rózsás lehelletére
    az élet és a halál leng körül.

    Fejfájasztó homályos délutánon
    az antipyrin-hez esedezünk.
    Egy perc s fejünk a semmiségbe törpül,
    és óriási lesz pici kezünk.

    A koffein komoly, nyugodt barátunk,
    mélységek kútja, bölcsek itala.
    A veronál vén gyermekek dadája,
    a morfium az örök éjszaka.

    A nikotin zavart füstfellegében
    keleti lázak fátyola remeg.
    Az alkohol gyógyítja életünket,
    ezt a fekélyes, óriás-sebet.

    Hogy integetnek, hívnak és üzennek,
    ha bánatoktól bong a beteg éj:
    az éjjeliszekrényünkön alusznak,
    és hallgatásuk is zokog, zenél.

    Simák, szelídek s szörnyű gyilkosok mind,
    olyan kicsik és mégis oly nagyok.
    Oly mozdulatlanok. S faló ölükben
    egy túlvilági lángvihar ragyog.

    Mind szeretem. És ők is mind szeretnek.
    Komor nevük imába foglalom.
    Rettegve, félve rejtem el a titkuk,
    mint átkomat és örök bánatom.

    Kosztolányi Dezső

    Közös naplók:



    -mate



    ©2006 Sarok.org