Igen, mindenkinek nagyon ízlik a muffin... :)
Vera leendő lakása nagyon tetszik, otthonos.
Meg kéne írnom azt a prezentációt. Grrrrr.
-m
Vera leendő lakása nagyon tetszik, otthonos.
Meg kéne írnom azt a prezentációt. Grrrrr.
-m
le a tetejére
| H | 29 | 05 | 12 | 19 | 26 |
| K | 30 | 06 | 13 | 20 | 27 |
| Sz | 31 | 07 | 14 | 21 | 28 |
| Cs | 01 | 08 | 15 | 22 | 29 |
| P | 02 | 09 | 16 | 23 | 30 |
| Sz | 03 | 10 | 17 | 24 | 31 |
| V | 04 | 11 | 18 | 25 | 01 |
Baráttérkép
mégis vallomás
Mérgek litániája
Mind szeretem. A titkos zűrzavarban
csendben susognak hozzám, mint a sír.
Oly egyszerűen, gazdagon, ragyogva,
akár a gyémánt, a rubin s zafir.
Az ópium volt első ideálom,
az álom, az én altató arám,
csak rám lehell és az enyém, mi drága,
enyém lesz Kína, Tibet és Japán.
Lihegve néztem ódon patikában
az atropin megcsillanó levét.
Bús kedvesünk szemébe álmokat lop,
s sötét szeme az éjnél feketébb.
Szeretem a tápláló s gyilkos arzént,
mert vézna arcunk tőle gömbölyül,
és éltető rózsás lehelletére
az élet és a halál leng körül.
Fejfájasztó homályos délutánon
az antipyrin-hez esedezünk.
Egy perc s fejünk a semmiségbe törpül,
és óriási lesz pici kezünk.
A koffein komoly, nyugodt barátunk,
mélységek kútja, bölcsek itala.
A veronál vén gyermekek dadája,
a morfium az örök éjszaka.
A nikotin zavart füstfellegében
keleti lázak fátyola remeg.
Az alkohol gyógyítja életünket,
ezt a fekélyes, óriás-sebet.
Hogy integetnek, hívnak és üzennek,
ha bánatoktól bong a beteg éj:
az éjjeliszekrényünkön alusznak,
és hallgatásuk is zokog, zenél.
Simák, szelídek s szörnyű gyilkosok mind,
olyan kicsik és mégis oly nagyok.
Oly mozdulatlanok. S faló ölükben
egy túlvilági lángvihar ragyog.
Mind szeretem. És ők is mind szeretnek.
Komor nevük imába foglalom.
Rettegve, félve rejtem el a titkuk,
mint átkomat és örök bánatom.
Kosztolányi Dezső
Közös naplók:
©2006 Sarok.org