Összes blogok

Karó lett a Zárlati munkálatok dolgozatom, gyalázatosan kevés ponttal. :(

Megakarokhalni-érzés

Megint úgy érzem, hogy kepesztek, de nem előre haladok, hanem hátra. Nem érem utol magam, nemhogy másokat... Mint amikor álmodban futnál, de ólomsúlyú a lábad, és nem haladsz, hiába izzadsz, körülötted rohan a világ, amíg megteszel egyetlen apró lépést, nagy kínkeservvel.

Annyira ki_***ul elegem van már ebből!

 

Ráadásul a netet sem sikerült belőni, úgyhogy még mindig az ismeretlen jótevő szomszédra vagyok utalva... 

Halomban áll a mosnivaló, meg a tanulnivaló is (a Zegyetemi dolgokról már le is tettem, amúgy sincs rá pü. keret). Edzésekről is kimaradozok megint... Nem lesz ez így jó.

 

Picsába.

- Ki újítattafel tavaly a lakásocskáját?

- Én, én, én!

- Kinek nem lett korszerű cirkófűtésecskéje, mert régi és szar a kéményke, ámde lakótársacskái inkább nem fűtenek télen egy szobácsákát a kettőből, mintsem hogy kibéleltessék?

- Nekem, nekem, nekem!

- Ki használ öt különböző fűtőberendezésecskét a lakásocskájában, két gázost és három elektromost?

- Én, én, én!

- Kinek járt a kéményseprőbácsi ma a házacskájában, kis cetlicskét hagyva ott, hogy most akkor már tényleg muszáj kibéleltetni a kéményecskét?

- Nekem, nekem, nekem!

- Ki érzi úgy, hogy szeretné, ha egy mamutocska nagyságú lótetűcske baszná seggbe a lakókörnyezetecskéjét?

- Én, én, én!

- Atyám, vétkeztem! Három napja nem hordok fehérneműt.
- Rendben, lányom! Három miatyánk és húsz cigánykerék.

Ádámnak rendszeresen kiszárad a bőre, főleg az arcán. Nyáron a napsütés miatt, télen a hideg és a szél kezdi ki. Mivel érzékeny a szeme is, sokszor könnyezik, és a nedves kis arcát aztán jól kifújja a szél. Viszont rettentően utálja valami miatt, ha bekenem az arcát, és emiatt minden nap közelharcot kell vele vívni. Már próbáltunk minden létező ötletet: kenje be ő magának, bekenjük előbb Apának, Lénának, válasszon, hogy engedi vagy inkább lefogjam stb. Persze sikertelen volt az összes próbálkozás, és legtöbbször bőgés lett a vége, néha le kellett fognom, hogy be tudjam kenni a bőrét.

 

Hétvégén otthon voltunk, és Anyám etette Ádámot. Mivel rögeszméje, hogy a gyereknek akkor és annyit kell ennie, amikor és amennyit ő gondol, mindenféle trükkel próbálja etetni. Én ezzel nem értek egyet, azt gondolom, hogy ez helytelen étkezési szokások kialakulásához vezet, szerintem az ember akkor és azért egyen, mert és amikor éhes, meg mert finom a kaja. Na mindegy, ha otthon vagyunk, nem állok le vele harcolni mindenért, szerencsére annyit nem vagyunk otthon, hogy félrenevelje, ha nem akaszt ki nagyon, amit csinál, akkor ráhagyom. Így történt, hogy a táplálkozáshoz Hófehérke és a hét törpe meséje társult, amikor is enni kell egy kanállal mind a hét törpe plusz Hófehérke kedvéért. Nagyon gáz szerintem, de azért hatásos volt, mert Ádám a szórakoztatás kedvéért akár enni is hajlandó volt :)

 

Ma este fürdés után ismét eljött az arckrémezés ideje, és egy hirtelen ötlettől vezérelve azt találtam ki, hogy miután a törpék hazaérnek a bányából, megvacsoráznak, megfürdenek, majd sorba állnak, és Hófehérke mindegyiknek bekrémezi az arcát. El is mondtam szép sorjában, hogy melyik törpe mit szól ehhez, és láss csodát, Ádám elfelejtett üvölteni krémezés közben, hogy "Ez fááááj nekehehem!!!". Sőt, amikor végeztünk, azt mondta, hogy még egyszer :)

 

Konklúzió: Néha a legcsúcsszuperebb kommunikációs technikát is lekörözi egy jól időzített csel :)

Dear Sales!

 

  If its possible i shall come to collect my order on Saturday, 20 March. 

 

Thanks 

Peter Horecki

Ezzel a négy szóval tudnám jellemezni a hetet.

Hétfő este Tibi szakított velem. (exTibi és a részletek megérnek egy külön bejegyzést). Így hát azt az estét sírással töltöttem.

 

Kedden eljött hozzám egy barátom, akivel másnap hajnalig beszélgettünk. Kiöntöttem neki a lelkem, ő is nekem. Ellátott jó tanácsokkal és közben főzőcskéztünk. Isteni kajákat csinált nekem...

 

Szerdán hajnalban keltem (vagyis le se feküdtem aludni), mert indult a busz a börtönbe. Egyszer megérte elmenni, megtudni hogy hogyan is működnek... Érdekes volt, lehangoló és büdös.

Haza értem, olyan este 7 körül. Na de akkor takarítás, mert lehet hogy jön hozzánk még egy lakó. Aztán eljött, szétnézett és be nem állt a szája 10ig... utána egy barátnőmmel iszogattunk a Papucsban hajnali 3ig iszogattunk. 

 

Csütörtök reggel 8kor keltem, mert be kellett mennem az egyetemre, ahonnan csak 5kor szabadultam ki. Fáradtan haza érve, én naivan azt hittem, hogy végre aludhatok, de NEEEEEM. Mert egy órával ezelőtt  hívott a lakás tulajdonosa, hogy március 31.-ével felmondja a ház további bérlését. Holnap reggel 8ra jön megbeszélni a részleteket. Annyira felhúztam magam, hogy most már ezért nem tudok aludni. 

Ha addig élek se engedem, hogy engem innen kidobjon. Már csak azért sem....!!!  Érzem, hogy a holnapi napom lesz a hét csúcspontja, és 1 hét alatt szakítani és albérlet nélkül maradni nem semmi dolog. Várom a 3. csapást!mert ugyebár nincs vége a hétnek...